Kiskorodban biztos te is szeretted a színezőket, amikben a vonalakkal körberajzolt formákat tetszés szerint satírozhatod különböző színűre. Gondoltad volna, hogy sokáig pontosan így állítottak elő színes képeket is?

 

A középkor hajnalán már sokszorosítottak szentképeket és kártyákat, amelyeket kézzel kellett kiszínezni (ezeket fametszeteknek hívták, mert fából faragott formával nyomtatták, hasonlóan a mai pecsétnyomókhoz). Később, amikor Johannes Gutenberg nyomán megindult a könyvnyomtatás, a kézzel írt és másolt kódexek csodálatos, művészi kezdőbetűit, az iniciálékat egyesével festették ki, mert a nyomdák csak fekete-fehér könyveket tudtak nagy számban előállítani. Majdnem négyszáz évet kellett várni, hogy jó minőségű színes nyomdatermékek készüljenek. Bár a színes sokszorosító eljárásokat az 1800-as évek elején fedezték fel, csak a huszadik század első évtizedében, a korszerű nyomdatechnikai gépek kifejlesztésével vált mindez lehetővé – és azonnal meg is kezdődött a színes könyvek és színes újságok, magazinok kora.

 

Pontosan ugyanez játszódott le a fényképek, a film, a televízió, a számítógépek és a mobiltelefonok esetében is. A kép rögzítése, sokszorosítása, továbbítása, megjelenítése először csak fekete-fehérben sikerült, ám mindig azonnal tovább kutatták a bonyolultabb, színes megoldásokat. Viszonylag gyorsan születtek ígéretes találmányok, de az olcsó és tömeges eljárások kidolgozása sokszor évtizedekig tartott.

 

A fotográfia, a fényképezés története például az 1820-as évek végén indult az első fekete-fehér képekkel, és közel száz évig még kézi eszközökkel, egyenként színezték ki a képeket. 

Pedig már néhány évtizeddel később sikerült színes képet rögzíteni. 

 

A tudósok sokáig azt hitték, hogy James Maxwell (ejtsd: dzsémsz mekszvell) skót fizikus-matematikusé az első színes fotográfia 1861-ből – aztán kiderült, hogy Wilhelm Zenker (ejtsd: cenker) német kémikusnak már 1856-ban sikerült ugyanez. A színes képek sokáig mégis ritkaságnak számítottak, s csak az 1930-as évektől, a Kodak cégnek köszön-hetően érkezett el a színes fényképek aranykora.

 

A nyilvános, fekete-fehér filmvetítések a 19. század utolsó éveiben indulnak. Egy-két évtizedig még csak „színes hatású” filmek peregtek (elsősorban Franciaországban), aztán az Egyesült Államokban számtalan kisebb, sikeres próbálkozás után az első „egész estés” színes filmet 1937-ben mutatták be.

 

Na és a televízió? Az 1920-as évek végén a britek, az 1930-as évek végén az amerikaiak már sugároztak fekete-fehérben, de a színes műsorok csak több évtizeddel később indultak el és a legtöbben a hetvenes évekig még fekete-fehér készüléken nézték. Magyarországon 1972 óta sugároznak rendszeresen színes adást, az első színes magyar tévéfilmet, A koppányi aga testamentumát 1968-ban mutatták be – ekkor már létezett az első magyar gyártású színes készülék, a Colorion.

 

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)