Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.
Bujtor László Jetik a tengerben is laknak Hallottál már a tengeri jetiről? Ugye, hogy nem! Pedig létezik, sőt, le is fotózták. Ellentétben a Himalájában élő szárazföldi „rokonokkal”, amelyekről csak félelmetes elbeszélésekből, kétes eredetű szőrcsomók alapján, meg elmosódott fényképekről tudunk, a tengeri jeti igencsak valós lény. Igaz, nem majomféle, még csak nem is gerinces állat. A tengeri jetik a tízlábú rákok rendjébe tartoznak.
Felfedezésük izgalmas történet. Alig harminc évvel ezelőtt vették észre, hogy több ezer méter mélyen valóságos oázisok alakultak ki az óceán fenekén. A földből feltörő forró magma anyagaiból háznagyságú, kéményszerű alakzatok keletkeznek, amelyek fekete füstölőkként 350 °C körüli oldatokat eregetnek magukból. Mégsem forr odalent a víz, mert a felette lévő vízoszlop roppant nyomása nem engedi a gőzbuborékok kialakulását. A füstölők összefüggő hasadékrendszereket képeznek, s ezek széttolják a kőzetlemezeket. A hasadékrendszerek környezetében a forró magma felfűti a vizet, és az óceánok mélyén szokásos fagypont körüli hőmérséklettel szemben itt 20-25 °C-os hőmérséklet uralkodik. A tengeri jeti ebben a vaksötét, de kellemes melegben él. Bár odalent nincsenek növények, az élet mégis burjánzik, és a hely állatfajok tucatjainak nyújt táplálékot. A csodálatos oázisok fenntartását mikroszkopikus baktériumok biztosítják, amelyek a füstölőkön kiáramló oldatokkal táplálkoznak, és szerves anyagot állítanak elő – ezeket fogyasztja a többi élőlény, például a rákok is.
Annak ellenére, hogy a mélytengeri füstölőket már harminc éve ismerjük, a jeti rákot alig néhány éve fedezte fel egy búvárhajó legénysége. Azért merültek a víz mélyére, nem messze a Húsvét-szigetek mellett, hogy tanulmányozzák a hasadékokat és különleges állatvilágukat. De ők sem számítottak ilyen csodára. Az óceánok mélyén található hasadékrendszer behálózza ugyan az egész földet, de nem folyamatos. Olykor több száz, vagy akár ezer kilométeres szakaszok is vannak, ahol nincsenek életszigetek. Ezek a sivár, élettelen szakaszok természetes határként működnek, és elválasztják egymástól a tenger alatti oázisokat. Ezáltal önálló fajok, eltérő élőlénytársulások alakulnak ki. Egy-egy nagyobb hasadékrendszernek saját, csak arra a területre jellemző fajai vannak. Igaz ez a rákokra is. A tízlábú rákok szinte kivétel nélkül kemény páncéllal borított és egy pár ollóval rendelkező állatok, mégis igen változatos felépítésűek. Tizennyolcezer ismert fajuk van, és a kihalt rákfajok száma is elképesztő: a tudósok 3300 fosszilis rákfajt írtak már le. Mindenféle környezetben gyakoriak, legyen az sós vagy édesvíz, vagy akár szárazföld. Ám egy közös jellemzőjük van: nem szőrösek – gondolták a tudósok egészen 2005-ig. Abban az évben fedezték fel a mi jeti rákunkat a Húsvét-szigetek mellett, több ezer méteres mélységben, ahol nagy számban szaladgálnak a frissen kihűlt bazaltláva felszínén. Két ollójuk megdöbbentően átalakult. Vágásra ma már alkalmatlan, de szára vastag és hosszú, mint egy jeti karja. És olyan szőrös is!
(A folytatás a nyári számban olvasható)
|