Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.
 |
MIT FOGTÁL KI?
Handi Péter | Maros Krisztina Ballada a korgó gyomorról Éhes voltam, gyomrom korgott.
Fogtam botot, zsinórt, horgot,
s virradóra kimentem a tóra.
Ahogy a parton horgászkodom,
hallom, amint bendőm
így korog esendőn:
„Kérlek, fogjál nekem halat,
üres vagyok, kell a falat!
Lehet sügér, csuka, harcsa,
az sem baj, ha nincsen bajsza!
Akkor lesz nagy örömöm,
ha magamat megtömöm.”
Értettem a gyomrom baját,
de hiába fogok kaját,
előbb meg kell pucolni,
pikkelyezni, kibelezni,
s akármilyen jól főz bárki:
mikor fogok vacsorázni?
Morfondíroztam ott némán,
nem sejtve, hogy mi vár még rám.
A zsinór játszani kezdett;
rángott, táncolt, meg-megfeszült
– milyen ígéretes kezdet! –,
s a gyomrom is morgott egyet.
Húztam, húztam hát a zsákmányt
ki a tóból – és a látvány!...
Higgyétek el, ha én mondom:
Rántott hal lógott a horgon!
Nekiestünk, gyomrom és én,
s hogy mind a kettőnk jóllakott,
nem dobtam be már a horgot,
hisz a jóból és a tóból
egyként megárthat ha – sok.
|