Forog a kerék, a Varázskerék és a Távolságmérő kerék, Fut a havon a fakutya, Utazó növények ülnek rajta, és a Sárréti mendemondák szerint tart A jégkoboldok támadása, Hó hull Az élet vizétől a varázstükörig. Este van már, Barlangba zárt béke A törpék belsejében, világít Galilei csillaga (1612). Nézzük együtt… Tornyai János képeit! Nem nemes és nem jobbágy – ki ő? Nagylábú Szömörce? Majd ha piros hó esik! Hintó-mesék ezek mind, …avagy az igazságtalanság képei. Három a kérdés: Mi lesz veled, szemét?Kié lesz a Grund? Szereted a kakaót?
  |
Helmich Katalin Az élet vizétől a varázstükörig A Mesemúzeum épületének történetéről meséltem legutóbb, ideje elárulnom, mi mindent rejtenek most az öreg ház falai. Akár hiszed, akár nem, a bejárattól az utolsó terem utolsó szegletéig minden a meséről szól. Rögtön a kapualjban régi porolóról különleges, zsebes szőnyeg lóg – a zsebekben izgalmas programajánlatok és olvasnivalók találhatók. Lehet, hogy az udvaron látható kútban az élet vize van? Ki tudja, mindenesetre jól teszed, ha merítesz belőle, és meglocsolod az ég felé kapaszkodó fát.
A bejárattól valódi, bejárható meseút épült, amely a magyar tündérmesék világába vezet. Meseút? – kérdezed csodálkozva, pedig az összetett szó két tagját – mese és út – igazán jól ismered, legfeljebb különösnek tetszik, hogy ami „mese”, az épített is. Hogy a képzeletbelin járkálni lehet, méghozzá nem csak képzeletben.
De tudod-e, milyen sokféle út létezik és milyen sokféleképpen használjuk? Vannak jól kiépített, aszfaltozott utak gyalogos járdákkal és úttestekkel, városi nagykörutak, autópályák, de némelyik sokkal kevésbé forgalmas, hiszen a döngölt földút, a hegyi ösvény vagy a csapás is út. Ha gondolkodásunkban „új úton” haladunk, és nekünk kell létrehozni vagy „kitaposni” azt, tehát amikor elsők vagyunk – „úttörők” –, bátran indulunk el, mert nem tudhatjuk, mi vár ránk az ismeretlenben. Nem sejtjük még, milyen fáradalmakat kell elviselnünk, mennyi lesz az öröm és a csalódás – milyen veszélyek elébe nézünk.
Akár valóságos, akár gondolatbeli, minden útban közös, hogy valahonnan valahová tart. Sokszor megnevezhető célok felé haladunk, de előfordul, hogy csak sodródunk, megyünk a többiek vagy az orrunk után. Lehetünk gyorsak, haladhatunk szédítő sebességgel, megállás nélkül a végső állomásig, de botorkálhatunk bizonytalanul, sétálgathatunk szemlélődve. Nem mindig könnyű az irány megválasztása, még nehezebb dolgunk van, ha útelágazáshoz érünk, vagyis válaszút előtt állunk. Ugye, ez már ismerős mesehelyzet? A hétköznapi életben is számtalanszor megkérdezzük magunktól: jó úton járunk? S persze, nem csak az erdőben, kirándulás közben.
A népmesékben, de valójában minden történetben szó van utakról. Néha a valóságos, köves, aszfaltos vagy földútról – és még többször a jelképesről.
A mese elején általában megismerjük a főszereplőt, akinek valami gond, halaszthatatlan feladat miatt kell útra kelni. Van, aki annyira szegény, hogy otthon nem tud megélni, van, aki keresi élete szerelmét, esetleg öreg királyapjának kell megszereznie a gyógyírt. Felkerekedik tehát. Útnak indul. Nyakába veszi a világot. Elmegy szerencsét próbálni.
(A folytatás a téli számban olvasható)
|