1851-ben, csaknem két esztendővel a szabadságharc bukása után a látszólag visszavonultan élő Teleki Blanka grófnőt forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták. Sokáig a pesti Újépületben raboskodott – ott végezték ki a forradalmi kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost –, aztán legközelebbi munkatársával, Lővei Klárával a hírhedt kufsteini börtönbe hurcolták. A vádirat szerint a világlátott grófnő „ritka szellemi tulajdonságokkal, tudományos műveltséggel, rendkívüli bátorsággal, erős akarattal és fáradhatatlan kitartással rendelkezik“. 

Bűnéül rótták fel többek között, hogy

 

„1846 nyarán egy leányintézetet alapított ... s a következő feladatot tűzte maga elé: ‘A nő nevelésének szabad oktatás által olyan irányt kell adni, mely a nőt a hazai nyelv és történelem helyes elsajátítása révén hazájához méltó honleánnyá és igaz magyar nővé neveli‘...

 

mindent elkövetett, hogy a nők számára az országgyűlésen helyet biztosítson... 

 

1849. január elején ő is Debrecenbe költözött. A sebesült honvédeket pénzzel és gyűjtéssel segítette, azonkívül az ő közreműködésével szervezte nevelőintézetének volt tanára a szabadcsapatot... 

 

ő mint zászlóanya igyekezett a csapatot lelkesíteni, s a ‘Magyar Köztársaságért’ jelszóval ütötte a zászlóba az első szöget“. 

 

A terjedelmes vádirat roppant veszedelmesnek minősítette, hogy Teleki grófnő és Lővei Klára egyesületet akart alapítani, „melynek célja könyvek és ifjúsági iratok kiadása és az ország nyelvére [tehát magyarra] való lefordítása lett volna“. 

 

Az ítélethirdetésre a termet fekete kárpittal vonták be, de a foglyokat ez a fenyegető díszletezés sem törte meg.

 

Mit csináltak ők valójában? Miféle leányintézet működött a forradalom előtti években Pesten? És ki szervezett „szabadcsapatot“?

 

 

(A folytatás az őszi számban olvasható)