bla

 

A sötétség világában Éjszakai bútorszörnyek között is eljön Az álmok királynője, az Álomhozó, s máris A drámák bölcsőjénél vagyunk. Horgonyt le! Nézzük együtt Gadányi Jenő képeit! A polisz polgára, Az igazságot tévő Rózsasándor társaságában. Aztán a Szellemvasút… avagy a nőnevelés szabadcsapata elröpít egy Boszorkánykonyhába, ahol a Tintahal rokona Egérszámtant és Az ékesszólás tudományát oktatja Madár Úrnak. De kürtöl a posta. Viszont Nem jön senki. Az Időjáték…szerint Rákóczi kémek és kalózok közt 1712-ben fölfedi A ház titkait.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
JOGOM VAN
Kámán Balázs

A polisz polgára

Nap mint nap hallod a szót: polgár, s nemcsak önmagában, hanem a legkülönbözőbb összetételekben is előkerül. Van nálatok is polgármester, talán civil ruhás polgárőrség is. Amikor a szerelmesek az anyakönyvvezető előtt kijelentik, hogy házastársakként akarnak élni, polgári esküvőjük van. És hát el ne feledjük: te is, akárhány esztendősen, állampolgár vagy, és megilletnek mindenféle polgárjogok. Szép szokás némely egyetemen, hogy tanév elején a rektor (az egyetem vezetője) ünnepélyesen egyetemi polgárrá fogadja az új hallgatókat. Viszont a legnagyobb kínokat okozza, ha egy országban polgárháború dúl

 
Volt idő, amikor a polgár vágyva vágyott rangnak, máskor meg szitokszónak számított. Csokonai Vitéz Mihály a 18. század végén büszkén írta, hogy „Ember és polgár leszek“, de a 20. század első felében József Attila a meghaladott, leszerepelt társadalmi csoportok közt emlegeti a polgárokat (A város peremén című versben a munkások nevében fogalmaz: „Papok, katonák, polgárok után / igy lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek“). 
 
A szó jelentésváltozataiban több évezred történelme követhető, s ha nem jelöljük pontosan, árnyalatosan, mikor milyen értelemben emlegetjük a polgárt, könnyen tévedünk zagyvaságba. Számos nyelv például egészen más kifejezést használ az öntudatos állampolgárra (franciául citoyen – ejtsd: szitoajen, angolul citizen – ejtsd: szitizn), vagyis a civilre meg a vagyoni kiváltságokat szerző burzsoára. Magyarul, ez kétségtelen, még zsúfoltabb a jelentése. 
Mire kötelez a polgár cím? És mihez van joga a polgárnak? A kérdésekre adható válaszok a fogalom magyarázatával együtt formálódtak. 
 
Kezdjük hát a réges-régi időknél! Az ókori városállamokban, a poliszokban már különböző jogokkal rendelkező polgárok éltek. De vigyázz, a két szó első tagjának azonossága (polisz és polgár) ne csapjon be! A magyar szó a német Bürgerből származik (az etimológiai szótárban utánanézhetsz alakulásának). Ráadásul a szokásosan városnak vagy városállamnak fordított görög szó hallatán se mai városokra gondolj! A polisznak kicsi központja volt, gyakran magaslaton fekvő erőddel (az akropolisz jelentése csúcsra épült város), pár templommal, piaccal (ez az agora) és iskolával, ahol testnevelés folyt meg filozófiai képzést is kaptak. A helyet gümnaszionnak nevezték (gondolj a torna jelentésű gimnasztikára!) – és persze, innen származik a gimnázium szavunk is. 
 
A városközpont körül elterülő vidéken, a khórán voltak a polisz polgárainak földbirtokai. Általában csak teljes jogú polgárnak lehetett földtulajdona (és rabszolgája) – s ha valamiért elvesztette tulajdonjogát, polgárjogaitól is megfosztották. 
 
De mi az, hogy „teljes jogú“?
 
 
 
(A folytatás az őszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek