A sötétség világában Éjszakai bútorszörnyek között is eljön Az álmok királynője, az Álomhozó, s máris A drámák bölcsőjénél vagyunk. Horgonyt le! Nézzük együtt Gadányi Jenő képeit! A polisz polgára, Az igazságot tévő Rózsasándor társaságában. Aztán a Szellemvasút… avagy a nőnevelés szabadcsapata elröpít egy Boszorkánykonyhába, ahol a Tintahal rokona Egérszámtant és Az ékesszólás tudományát oktatja Madár Úrnak. De kürtöl a posta. Viszont Nem jön senki. Az Időjáték…szerint Rákóczi kémek és kalózok közt 1712-ben fölfedi A ház titkait.
 |
Bujtor László Horgonyt le! Minden hajóskapitány ezt kiáltja a parancsnoki hídról a kikötést követően. A parancsra csikorogva megindulnak a nehéz láncok a horgonykamrában. Csörögve robog a lánc, a négyágú horgony pedig nagyot csobbanva merül a tenger aljára. A karmok megkapaszkodnak a lágy iszapban, és biztonságosan rögzítik a hajót. Alattomos áramlások vagy a felélénkülő szél sem sodorhatják el a hajótestet.
A horgony egyidős a hajózással: legalább olyan fontos kelléke a biztonságos vízi közlekedésnek, mint a vitorla, a vízálló hajótest vagy a kormánylapát. Ma ismert formáját hosszú fejlődés során érte el. Legkorábbi ismereteink a horgony használatáról egy ókori tudóstól, rodoszi Appollóniosztól származnak. Az ókori világ leghíresebb és legnagyobb gyűjteményének, az alexandriai könyvtárnak a könyvtárosa volt úgy 2300 évvel ezelőtt. Szorgosan feljegyezte, hogy a görögök nehéz kövekkel megrakott kosarat vagy homokkal teli zsákokat használtak horgonyként, sőt, akadt hajós, aki fából készült horgonyt használt, amelynek belsejét kivájta és ólommal töltötte meg. Ezek a horgonyok még a kövek alakját formázták. Vagy háromszáz évvel később idősebb Plinius (ejtsd: plíniusz) tudósít arról, hogy a horgonyon megjelennek az általunk is jól ismert fogak, amelyek a tengeri iszapba vagy homokba kapaszkodva megtartják a hajót.
A horgonyok alapvető felépítése, hogy a hosszú szár visszafelé hajló, ívelt fogakat tart, azóta sem változott, bár apró módosításokat napjainkban is végeznek az alakjukon. A találmány a több ezer évvel ezelőtti hajósok mesterségbeli tudását és tapasztalatát dicséri – és itt be is fejezhetném, ám ezért nem lett volna érdemes a horgonyról beszélni. Tehát: horgonyt fel!
(A folytatás az őszi számban olvasható)
|