bla

A Szóbeszéd hóemberekről szól ezúttal, hiszen tél van, Fagyra fagy jön – A levegő is megfagy. Gyere, öreg, Betlehembe!  vagy A sólyomfejű isten országába, és közben Beszélgessünk a beszédről! Ismerd meg magad! és Nézzük együtt Aba-Novák Vilmos képeit! Áramszünet esetén meghallgatjuk Micur és a mészkőrobbanás meg Holdonfutó Jankó és Don Juan történetét, majd megismerkedünk A tojástörő keselyű és a takarító delfin meg a Tevékeny talajlakók mindennapi életével. Ekkor már visz minket a Szellemvasút… avagy a nagy adag szeretet, értjük a Vörös iszap és magyar ezüst kapcsolatát, és vár a Búvóhely aranyrögökkel – mindez, a Szitakötő szótár is: Enyém, tiéd, miénk.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Miklya Zsolt

Búvóhely aranyrögökkel

Van egy búvóhelyünk Szilárddal.
Tulajdonképpen csak egy gödör
a parkerdőben. Kibéleltük avarral,
meg odahúztunk egy letört ágat,
ami még nyers, nem jó tüzelőnek.
Szilárdot a nagyanyja rendszeresen
kiküldi, hogy gyűjtsön tűzrevalót.
Nejlonzsákkal járja az erdőt és
karvastagságú ágakat dugdos bele,
azok jól égnek és sokáig. Szilárd
ért hozzá, tudja, melyik ágból lesz
jó gyújtós, melyik tartja a parazsat,
melyik füstöl. Nekem elmagyarázta.
Meg is akarta mutatni, de mikor
belekapott a tűz az avarba, eltaposta.
Rágyújtott inkább egy szál cigire.
Kínált engem is, de aztán legyintett.
Reménytelen vagy, mondta. Hogy
lennék már reménytelen, mondtam.
Aranyásót játszottunk, botokkal
túrtuk az avart, kerestük a kupakos
makkot, az volt az aranyrög.
De Szilárd hamar megunta.
Karvastagságú ágakat hordott
inkább egy kupacba.
 

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek