Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
![]() |
IDŐJÁTÉK
Drakula A vérszívó Drakula mítosza egészen más, mint bármelyik ókori vagy újabb kori alaké. És annyira más, hogy bizonytalankodva rá is kérdezünk: mítosz ez egyáltalán? Hisz a legkülönbözőbb kultúrákban bőséggel találni borzalmakkal teli történeteket – legtöbbször éppen a nem értett és rettegett jelenségeket magyarázták, mesélték el mítoszokban –, de a vérfagylaló részleteknek mindig, mindenütt jelképes értelmük volt. A görög mítoszokban például rengeteg szülő- és gyermekgyilkosság akad. Krónosznak (ő is kegyetlenül elbánt apjával, Uránosz égistennel) megjövendölték, hogy egyik erős fia letaszítja az istenek trónjáról, ezért ahogy megszülettek a gyerekei, lenyelte őket. Az istenanya, Rhea végül elrejtette a legkisebbet, Zeuszt – és Zeusz csakugyan átvette apja hatalmát, sőt, kiszabadította lenyelt testvéreit.
Nos, a 15. századi Drakula-mítosz feltűnő jellegzetessége, hogy a főszereplő semmivel sem ellensúlyozza kegyetlenségét. Nem szabadít meg senkit, nem segít semmiféle nemes törekvést, nem is lehet érte izgulni, nem tudunk vele együtt érezni. Sorsában még szánni való sincsen. Viszont megérthető és jól követhető, hogyan alakult, milyen elemekből állt össze a legendája.
(A folytatás a nyári számban olvasható.) |