Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
Vörös István A csillaghullás és napfürdőzés hava Augusztusban égre nézel, csillag hullik, mennyi fényjel arról, hogy a világ tágas rejtekútján mezítlábas gyereksereg fut a tóig, reggel alszol, így adódik, lustálkodhatsz, bár a nap már rég az ég-tóban kalimpál, úszik, habos felhőt fröcsköl, fejest ugrik a küszöbről, s ott marad a talpa nyoma, nem szárad föl onnan soha. A nap lába nincs papucsban, csillagfoltos álmaidban egy kis sarut ha rápróbálsz, fénye rád hull, égi póráz. |