Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
    |
Németh Bálint | Orr Máté A konyha tündére Láttál már valaha tündért? Igazi tündért? Nem? Mert én bizony láttam, el is mondom töviről hegyire, hogy történt.
Elsős voltam, amikor Májer Gyuri azt mesélte a napköziben, hogy minden konyhában tündér lakik, és ha elég ügyes az ember, akkor láthatja is. Sokféle tündérről hallottam már: a szüleim gyakran emlegették a fogtündért, aki fogmosás után szokott feltűnni a jó gyerekeknek, a szomszéd Lali bácsi a szőlő tündéréről tudott órákig mesélni, ha éppen megeredt a nyelve, a nagyanyám pedig azzal biztatott, hogy ha magam porszívózom ki a szobám, akkor az egyik sarokból előbukkan a tisztaság tündére, és megsimogatja a fejem.
Ezekről a tündérekről valahogy sejtettem, hogy talán nem egészen igaziak, Májer Gyuri tündére azonban teljesen valóságosnak tűnt. A konyha tündérét – ecsetelte Gyuri – úgy lehet előcsalogatni, hogy az ember egy rozzant lábasba önt fél liter tejet, jó sok pirospaprikát és borsot szór bele, azután felforralja az egészet. Ha az ember elég ügyes és tiszta a szíve, a gőzben meglátja a konyha tündérét: a haja ébenfekete (ezért kell a bors!), a bőre tejfehér (ezért kell a tej!), a bakancsa pedig narancssárga – ezért a pirospaprika.
A pirospaprikát nem értettem egészen. Ha egyszer narancssárga a konyhatündér bakancsa, akkor inkább narancssárgapaprika kellene, okoskodtam. Meg is kérdeztem erről Gyurit, de azt felelte, ne akadékoskodjak, próbáljam csak ki, és ha tiszta a szívem, meglátom a tündért. Májer Gyurinak márpedig hinni kellett, mert már másodikos volt, az édesanyja ráadásul az iskolai menzán dolgozott.
Lesz, ami lesz, előcsalogatom én ezt a tündért! De súlyos nehézségekbe ütköztem. Mire hazaértem az iskolából, édesanyám rendszerint már otthon tüsténkedett. Hétvégéken édesapám se ment dolgozni, így még bajosabb lett volna suttyomban előhívnom a tündért. Pedig mindenképp titokban kellett tartani szüleim előtt a dolgot: úgy véltem, ha elmesélném nekik, mit hallottam Májer Gyuritól, akkor már nem lehetne tiszta a szívem, és talán örökre elüldözném a tündért a konyhából.
(A folytatás a nyári számban olvasható.) |