Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
  |
Ács József Aranykor Hésziodosz, a 2700 évvel ezelőtt élt görög költő szerint a történelmet egy eszményi időszak előzte meg, az aranykor. Az ember gyarlósága miatt azonban ez a csodálatos rend romlásnak indult: jött az ezüst- és a bronzkor, majd a hősök ideje, végül beköszöntött a vaskor, melyben maga Hésziodosz is élt. Az alásüllyedés következtében minden egyre nehezebbé, fáradságosabbá vált, terjedt az igazságtalanság, szaporodott a szenvedés, halmozódott a rútság, felgyűlt a becstelenség.
Ovidius, a császárkori Róma költője kétezer évvel ezelőtt Átváltozások című hatalmas munkájában gyűjtötte össze a görög és római átváltozás-mítoszokat. A világ teremtéstörténetének elbeszélése után ő is megemlékezik az arany-, ezüst-, réz- és vaskorról. Hogy milyennek festette Ovidius az aranykort?
|