Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
Miklya Zsolt | Balogh Tünde Veréböreg, a vándor Veréböreg nem az Óperencián túlról érkezett, csak a Homokbányán túlról, mégis előkelő távolságból, parti fecskéktől tanulta el a fészekrakás tudományát, és olyan mélyre ássa be a deszkák közé a csirinyóit, hogy gyerek legyen a létrán, aki a vézna kezével eléri.
Veréböreg nem az Óperencián túlról érkezett, csak a Homokbányán túlról, mégis különös meséket suttog viharos éjszakákon csirinyóinak a tenger erejéről, széllovak vágtájáról, és egy fehér árbocról, aminek keresztrúdján olyan jó megpihenni a hosszú úton megfáradt vándoroknak.
Pedig Veréböreg nem is vándor, legfeljebb csavargó, innen, a Homokbányán túlról, ahol a parti fecskék olyan mélyre ásnak a homokfalban, hogy hallani vélik a tenger mormolását, bár sohasem hagyják el a partot, legfeljebb álom közben, míg a tenger homok felett nyitott szemmel röpülnek. |