– Kik azok a kiskirályok? – kérdezi Máté és Simon. Alaposan megbeszélhették a dolgot, mert nem gondolják, hogy alacsony termetű uralkodókról volna szó, vagy olyan királyokról, akik nem vittek véghez semmilyen komolyabb tettet. Más ötletük azonban nincs, így hozzám fordulnak.

– Amikor az első magyar királyi család, az Árpád-ház kihalt, néhány előkelő, gazdag úr a királyéval vetekedő hatalomhoz jutott. Az új király, a francia származású I. Anjou (ejtsd: anzsú) Károly, ismertebb nevén Károly Róbert eleinte nem tudta megtörni a hatalmukat. Őket nevezték kiskirályoknak vagy tartományuraknak.

– A nevüket is tudod?

– Igen, mert ebből a korszakból már sok történeti forrás maradt fenn. Csák Máté volt talán a leghatalmasabb az ország északnyugati részén. Északkeleten Aba Amadé és fiai uralkodtak, a Dunántúlon a Kőszegiek, a Tiszaháton Borsa Kopasz, Erdélyben Kán László. Ők voltak a leghatalmasabb tartományurak, I. Károly csak hosszú harcokban tudta leverni őket.

– Tudom már! – kiált fel Máté, mert eszébe jutott valami. – Az volt a rozgonyi csata!

– A rozgonyi csatában, 1312-ben Aba Amadé fiait győzte le a király, akiket Csák Máté csapatai is segítettek, de ez inkább a kezdete volt a háborúnak, nem a vége. Még több mint tíz évig folyt a harc, és egyenként kellett legyőzni minden kiskirályt. Nem volt könnyű feladat, a sikerek mellett sok kudarc is érte Károly Róbertet.

A hadjáratokról, sajnos, nem maradt fenn elbeszélő forrás vagy krónika, csak az oklevelek apró adataiból lehet kibogarászni az eseményeket. 1315. november 20-án például Tamás fia Sinka mester azért kapott birtokadományt, mert hadba vonult Kőszegi Henrik bán fiai ellen és Nyék vár ostromakor „az erősség kapujánál lándzsával harcolt”. Az adomány szövegéből az is kiderül, hogy erre nem sokkal az oklevél kiadása előtt került sor. Sejtjük hát, hogy 1315 őszén Károly Róbert megpróbálta megtörni a Kőszegiek hatalmát. Nem tudjuk, hogyan végződött a hadjárat, de valószínűleg a király ekkor még kudarcot vallott, mert a királyi hadaknak a következő évben is meg kellett ostromolniuk Nyéket. Kőszegi Miklós aztán azért jutalmazta meg egyik emberét, mert „István mester testvéreivel és kedves rokonaival, a várható jutalom reményében, elleneinkre és említett testvéreink ellenségeire rontva, személyes jelenlétünkben súlyos, szinte halálos sebeket szenvedett el, ám az ellenség lekaszabolása után méltó és nagyon is nyilvánvaló győzelmet nyert.”

Az 1315-ös őszi hadjáratban a Kőszegiek győzedelmeskedtek, de Károly Róbert egy évvel később újra próbálkozott. Ekkor személyesen is részt vett a hadjáratban. Ez biztos, mert a király a hadjárat során is adott ki okleveleket, s azok jelzik, merre járt: 1316 májusában Pécsváradon és Zsibót falu mellett, júniusban Nyék váránál, júliusban Kiskőszegnél. Ezek a települések mind a Kőszegiek tartományába estek. Mivel májusban Pécsváradon volt, s csak egy hónappal később ért az északabbra lévő, tolnai Nyékre, következtethetünk, hogy délen támadt először a királyi had. Átkelt a Dunán, és az első nagyobb csapást Somogyvárra mérte. Az volt a cél, hogy elvágja a tolnai várak utánpótlásvonalait. Innét visszafordult, és sorra elfoglalta a várakat: Nyéket, Tamásit, Tolnavárt, majd Kiskőszeget és Szársomlyót. A Kőszegiek többi vára már harc nélkül meghódolt. A várostromokról is a király jutalmakat osztó okleveleiből tudunk. István fia Mihály azért kapott birtokokat, mert Somogyvár és Szársomlyó ostrománál a „király szeme előtt” harcolt. Henc fia Jakab Tolnavárnál, Becsei Imre Kőszeg, Nyék és Tamási visszavívásánál jeleskedett.

1316 nyarán Károly Róbert három hónap alatt leverte az egyik tartományúr hadait. Ehhez nemcsak az kellett, hogy taktikát változtatva délről támadjon, hanem hogy a Kőszegiek néhány főembere átálljon a pártjára. Ozorai Sándor a hadjárat idején a Kőszegiek várnagya volt Tamásiban, később azonban ugyanazt a várat Károly Róberttől is adományba kapta, bizonyára azért, mert segített királyi kézre juttatásában.

– Hűha! – vakarja a fejét Simon. – Mennyi vár, mennyi csata! És ezzel vége lett a háborúnak?

– Nem, csak a hadjáratnak, de ez döntő fordulatot hozott a trónharcok menetében. Először sikerült teljesen és visszavonhatatlanul felszámolni egy kiskirály hatalmát. 1317-ben még egy fontos csatát megnyert a királyi sereg Debrecen mellett: leverték Borsa Kopasz csapatait. A király nem volt ott, s vezére kegyetlenül üzente meg, hogy nagy győzelmet arattak. Az ellenségtől zsákmányolt zászlók mellett kilenc lázadó levágott fejét küldte el uralkodójának.

– De ezek után már tényleg vége volt? – kérdezik reménykedve a fiúk, mert megelégelték a hosszú háborút.

– Nem egészen. Csák Máté uralmát nem sikerült megdönteni. Az ő tartományát csak halála után, 1321-ben foglalta el a király. A legutolsó kiskirályt pedig, a délvidéki Babonics Istvánt 1323-ban verte le. Károly ezután még jó húsz évig uralkodott. Átalakította az ország gazdasági rendszerét, új alapokra helyezte a pénzügyeit. Ő veretett először Magyarországon aranyforintot és értékálló ezüstpénzt. Megreformálta az ország igazgatását, és jogi újításokat is bevezetett. Uralkodása alatt Közép-Európa egyik legerősebb, leggazdagabb országa lett Magyarország.