Érted a csíziót? Nyiss éttermet! Fagyhozó és Dérhagyótársaságában a Mikulás földjén, ahol kapható lesz Az istenek eledele, és látható A torinói lepel. Úton Brémába ide tér be Marci és a titokzatos lovag meg A sárkánygyík és a lovag. A Tér(kör)kép és a Szitakötő szótár, no meg a Napkeleti bölcsek, valamint a Kiskirályok szerintitt található a Bábok világa, s abelépőknek csak A bűvös mondatot kell kimondani: Hubble, bubble, pukk! Akkor aztán nézhetik Kádár Béla képeit, hallhatják a mesét, hogy Volt egyszer egy rák. Nem kell kérdezni, mindezt Honnan tudják?, és igaz-e, hogy …a halott kalóz énekelt, mert Hétpecsétes titok, és az a fontos, hogy járjon a Szellemvasút …avagy nevessük, ami bangó.
![]() ![]() ![]() |
Szentgyörgyi Zsolt A sárkánygyík és a lovag Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fenséges nagy király, aki koronát purcantott a parókára, és fel-alá tángált a kertben. Tángált, tángált, fürnyesztette a napfény, hanem aztán egy szép napon így szólt a király lánya:
– Apu, kend meg fel-alá tángál a kertben, s azt sem mondja, bivaty. Közben pedig – aj-jaj – itt ordatlankodik egy rekkenő sárkánygyík, égig ér a foga.
– Hej, fele sem tréfa! – bömbölte össze magát a király. – Sity-suty, nyomban le kell susszantani, és feje ne legyen!
– No, no! – sercegett a királylány –, ez a fenevad igen goromba példány, és olyan árvák vagyunk, hogy mi az.
Hanem akkor – szerencse, nem szerencse – éppen arra sanyargott lován egy fényességes lovag. Sanyargott, sanyargott, kondorgott nagy porfelhők közepette, de aztán egyszer csak se szó, se beszéd, megállj!
– Hej, vitéz uram, egy fertálynyi sárkánygyíkot kellene lemellényezni hirtelen – mondá az apa.
– Nem úgy van az, bácsi – szabadkozott félfoggal a lovag. – Aztán meg ímhol beteker az este. Sötét bizony.
De aztán csak csak és addig addig, hogy végül mégis megegyeztek. Azzal a lovag rögvest megfeneklette a lovasparipáját és egyenesen a sárkánygyíkhoz csaszlatott.
– Nem má’ úgy bizony! – förmedt rá a rémség, amikor meglátta, és egészen feléktelenkedett. – Nesze neked íj-ej – cserrentett a lovag, és erre persze a sárkánygyík is sehová!
– Ellene ne vesse, mert rázok! – förtelmeskedett, mire a vitéz – dirr-durr – mindjárt jól oldalba borotválta.
Hej, az volt ám a kényes! A sárkánygyík pedig egyet gondolt és méregzölden felhörcent.
|