Esik, kiderül.

Esik, kiderül.

Unom, cudarul.

Épp csak felszárad,

épp csak felszárad,

ázik az udvar.

Cuppog a sár,

undok a nyár.

S mire kimondom,

háztetőn, lombon,

gyöngyöt vet a nap:

szivárványt feszít,

szivárványt feszít,

hétszín pillanat.

És van, hogy csak esik, esik, esik… és unni se győzöd. Akkor vedd elő a papírt, az ollót, s szükséged lehet még egy ceruzára. Na jó, hozd ide a körzőt is, ha nincs kéznél egy kistányér, nagyobb pohár, amit a lapodra helyezve körberajzolhatsz. Kész a kör? Vágd ki, hajtsd kettőbe, azaz félbe. Ha talpra (két körívre) állítod,
s az élét (a kör átlóját) megérinted, megbillented az egyik oldalon, úgy hintázik, mint egy bölcső vagy hintaló.

Most fektesd oldalára a félbehajtott papírkorongot. Felül legyen a hajtás. Rajzolj egy madarat a félkörbe úgy, hogy a madár hasa, begye, kövesse a félkör vonalát. Próbáld minél egyszerűbben. Fej, csőr, test, faroktollak. Minden külön-külön.
A kivágásra szánt formákat jól tervezd meg, gondold át. Próbáld elképzelni, mit vágsz majd ki, mi pottyan ki a papírból, s mi marad a kezedben. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de ne add fel, én már legalább ezer ilyet álmodtam, nyirkáltam, de nekem se könnyű.

Kis hegyes ollóval dolgozunk. Haladj mindig a megrajzolt vonalak mentén. Vigyázz, dupla papírt vágsz! Jól fogd össze, fedje egymást a két félkör. Fej, csőr, test, faroktollak. A következőnek már szeme is lesz, ügyelhetsz a részletekre, finomíthatsz. Így, így. Kész a madár. Ha így állítod a talpára (két körívre), s hintáztatod a papírt, olyan, mintha a madarad csipegetne valamit a földről. Vagy iszik? Csőrében a vízzel emeli a fejét, nyel, majd újra előrehajol.

Hajtsd szét a lapot! Ha ügyesen rajzoltál, jól forgattad az ollót – hoppá! – : egy bohóc-arc, egy papírsárkány-arc vigyorog, vicsorít, mosolyog rád. Ha elég nagy volt
a papírkorongod, az arcod elé emelve mögé is bújhatsz.
S látod, már süt is a nap.