Zene és utazás – jegyben jár e két fogalom. Hiszen a zene időbeli művészet, nem olyan, mint a szobor vagy a festmény, amelyet addig nézhetünk, amíg vizsgálnivalót találunk rajta. A zene visz, akár a vonat, aminek ablakából figyelheted a tájat. Amit egy pillanatra látsz, tán észre sem veszed, amiből sok van, vagy ismétlődik, az megmarad emlékezetedben.

A zene idejét a metrum határozza meg: a mérőegység – hogy, mondjuk 3/4-ben páratlanul lépdel, vagy 4/4-ben menetel, páros léptekkel. Ha gyakran változik a metrum, ha nagyon bonyolult a ritmus, botladozik benne a hallgató. Ezzel is kifejezhet valamit a zeneszerző: zavartságot, bonyodalmat, káoszt.

Az utazás időben és térben zajlik, így érzékeltetésére a zene nagyon alkalmas. Az idő múlását metrumában hordozza, ezt tölti meg hangulattal – vidámmal, merengővel, szomorúval – a ritmus, s arra épül a szinte képet festő dallam és harmónia, a sok hangszínnel, amely már a vidámságot is árnyalja: kackiássá vagy épp felhőtlenné, a szomorúságot is: kissé bánatossá vagy épp kétségbeesetté. A ritmus, dallam és harmónia keltheti bennünk ringó búzamező érzetét, de hegyormon álló várét is, paloták pompáját, tömlöcök fojtogató levegőjét.

S folyó hömpölygését: ez több zeneszerzőnek is eszébe jutott! Smetana,a romantikus cseh komponista Hazám című öttételes ciklusának leghíresebb szimfonikus költeménye, a Moldva a medre menti cseh tájat ábrázolja. Az alig tízesztendős Bartók Béla pedig A Duna folyása címen írt – ilyen korú fiútól kimagasló teljesítménynek nevezhető – zongoradarabot, amely szintén „tájleíró zeneköltemény”. Legmeghatóbb pillanata, amikor a Duna Magyarországról kilépve elszomorodik, s az addigi dúr zene bús mollra vált.

A vándorlás a romantika egyik alaptémája. Dalok és szöveg nélküli – sőt, szemben a Moldvával, illusztratív tartalmat sem hordozó – hangszeres darabok sokasága „szól” magányos vándorokról, akik ki tudja, honnan hová tartanak, mi csak a lelkük rezdüléseiből sejthetjük a tájat, a gondjaikat. Az osztrák Franz Schubertnagy C-dúr szimfóniájának második tétele a legszebb példa erre. Azt hallasz bele, amit akarsz, hiszen te is vándor vagy, mint valamennyien, akik megszülettünk és végigjárjuk az életünket.