bla

Jó szomszédságban Jó… beszélgetni, megkérdezni: Hogyan lett a fényből kép? és mi A bodzapalota titka? Megmondja a Rozsdatorkú pityer. ÉsMi lenne, ha… a Mesés átváltozásokra gondolva azt mondanánk: Nézzük együtt… Tihanyi Lajos képeit! meg A baziliszkuszt.Vagy Debrecenbe kéne menni, Egy tányér napraforgót nézni: Mennyi sárga!, mondogatni: Én elmentem a vásárba? A kásától a kenyérig haladni, Mózest meghallgatni, tudni, hogy Chip-chip: számítógépek mindenütt vannak, de A tölgy, a füzike és az ember között eligazodni a Szitakötő szótár is segít, és a Volt egyszer egy pocsolya, a Heten a halott ládáján – meg ha azt olvassuk:És akkor… az apáca válaszolt. Akkor Egy null a javunkra.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Jámborné Balog Tünde

Én elmentem a vásárba

Azokban a régi időkben, amikor kislány voltam, sokkal lassabban múlt az idő, mint mostanában. Nem taxik, hanem bérkocsik várakoztak a Korona Szálló mellett, és ha autó pöfögött el a ház előtt, kiszaladtak az utcára az emberek. Egy tanyai kocsikázás felért holmi expedícióval, vonaton utazni kalandnak számított. Hétszámra nem történt semmi, és csupán attól bolydult föl a helység, hogy közeleg a vásár, jönnek a vásárosok. S hírt hoznak városunkba messzirűl.   

 

Piac mindenütt volt, de vásárt nem minden település tarthatott. A vásárszabadalmat egykor a királyok osztogatták; a városoknak  rangot és busás jövedelmet jelentett az odasereglő rengeteg árus és vevő. A piac főleg a helyieket és a környékbeli faluk, tanyák népét vonzotta, a vásárokba viszont ezrek tódultak messzi tájakról is. A 19. század eleji pesti sokadalmakba húszezer szekér is érkezik, mintegy négyszer annyi igavonó állattal. Száz évvel később a kecskeméti baromvásárokra egyetlen esztendő alatt több mint 12 000 szarvasmarhát, közel 5000 lovat, ugyanannyi sertést és csaknem 7000 juhot hajtottak fel.  A vásárokban folyt  a gabona és más termények (bor, méz, zöldségek), az állatok és az iparcikkek, kézműves termékek árucseréje. Jöttek a felvidéki szlovák gyolcs- és vasárusok, üvegesek és gyógyolajokkal, gyógyfüvekkel házaló olejkárok. A Bihar hegységből román faedényeket hoztak a dézsások, Komáromból tulipános ládát a pingáló asztalosok. Délvidéki szerbek disznóval kereskedtek, és sózott halat vittek haza a böjtre. A nagy alföldi városok vásáraiban fél Európa megfordult.

 

A sokadalmak az évszakokhoz igazodtak. Egy-egy helységben általában négyet tartottak: tavaszit, nyár elejit, nyár végit és őszit. Párkányban ma is híresek a Simon-Júda-napiőszi vásárok. A két nevezetes apostol – Simon Máté és Júdás Tádé – egy népi szólásban is együtt szerepel: Itt vagyon már Simon Júdás, jaj tenéked pőre gatyásvagyis ideje elővenni a melegebb gúnyát. Az én városomban, Makón márciusban judikai, júniusban szentiváni, augusztusban szentistváni,novemberben örzsébeti vásárt tartottak. (Judika az egyik nagyböjti vasárnap latin eredetű elnevezése.) Szegeden – vagy ahogy nálunk mondják: Szögedében – valaha öt nagyvásár volt, s mindegyik kilenc napig tartott, a debreceniek még ennél is hosszabbra nyúltak.

 

A  termelők és mesterek mellett voltak hivatásos árusok is. Régen kalmárnak, kufárnak nevezték őket. A tőzsér marhákkal, a csiszár és a kupec lovakkal kereskedett, a kofa a piacon árult.  Közülük már csak a tőzsér szó tövéből képzett tőzsde – a világvárosok pénzpiaca – ismerős, és kofákkal is találkozhatsz.  

 

Legtöbb helyen a főtéren voltak a piacok és  kirakodóvásárok, a búza- és állatvásárterek kijjebb szorultak. Győrben tudnak még az egykori Lópróbáló térről, másutt régi hal- és fapiacokról, sóházakról mesélnek az utcanevek. Debrecenbe be se hajtották az állatokat, a híres hídi vásárokat a hortobágyi kilenclyukú híd mellett tartották. Nálunk a megyeház bejáratától a Főtér körül, a Koronánál, a városháza előtt, le a mázsaházig tartott a kirakodás. Amit csak az ember elképzelt, ott mindent lehetett kapni,olvassuk egy makói parasztember visszaemlékezésében. Édesapjaa szentistváni vásár előtt eladott tíz vagy tizenöt mázsa hagymát… Estére mindenki megpakolva vihette haza a maga vásárfiáját. Igencsak ott volt a vállunkon …a pár csizma, a bársony öltözőruhák, az alsóruhák … egyszóval minden. A kicsinyek azonban másféle vásárfiára vágytak: cserépsípért, mézes huszárért, selyem másliért, törökmézért kuncsorogtak.  

 

A vásárok tömérdek szórakozást is kínáltak. Voltak ott mutatványosok, bűvészek, késdobálók, kardnyelők. Körhinta forgott, majmocska ugrált a sípláda, a verkli dallamára, és a hegyekből lejött a medvetáncoltató. Festett táblákról híres betyárok históriáját, bűnesetek, szerelmi tragédiák eseménysorát mutatták be a képmutogatók. A bábos bódéban Vitéz László csépelte az ördögöt. Beszélő papagáj húzta ki a szerencsét jósló cédulátaplanétás emberládikájából. A lacikonyhákban pecsenyét, kolbászt sütöttek, és a bámészkodó gyerekek nem fogytak el nyáron a fagylaltos tricikli, ősszel a gesztenyesütő asszony pirosan izzó dobkályhája elől.      

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek