Az üveghegyen innen, Üvegbe zárt világban, a Tükörmesében, de A márvány házában Volt egyszer egy virág. Szólt ott az Uborka-dal, mert Lóbál volt éppen, a Növények álarcban táncoltak, és egy hang azt kiabálta: Hajrá, digitális bennszülöttek!, Jó… a sírás. A másik hang meg: Lábatlankodj kicsit! A szörnyek birodalmában. A harmadik: Nézzük együtt Czóbel Béla képeit!, Színes a világ! De az Utánozás – majomszokás! vagy Álcázás és ármány – ugye? Csizmarek és a Szitakötő szótár szerint A csalóka látszat felhasználása Rejtőzködés A trójai falóban. S mit mond az Időjáték… Jákóbja? Fúvom az énekem.
Köröskörül
Azaz körülötted, a te környezetedben,
ha te már 8-9 éves vagy, netán annál is több, esetleg 10 is elmúltál, hagyjuk is, hány évvel, és igaz, amit lépten-nyomon hallani (igaz-e?), hogy környezetedet nemcsak óvod, ápolod, de tudásodat, érzésedet a nálad kisebbekkel is megosztod, mondjuk az elsősökkel, mondjuk az óvodásokkal, mondjuk a kistestvéreddel vagy a szomszéd gyerekkel, akár egyedül, akár az osztálytársaiddal – nos, ha mindez igaz, és még az is, hogy a Szitakötő egyik vagy másik írása, képe a segítőd volt ebben – meséld el: hogyan történt! |