Az üveghegyen innen, Üvegbe zárt világban, a Tükörmesében, de A márvány házában Volt egyszer egy virág. Szólt ott az Uborka-dal, mert Lóbál volt éppen, a Növények álarcban táncoltak, és egy hang azt kiabálta: Hajrá, digitális bennszülöttek!, Jó… a sírás. A másik hang meg: Lábatlankodj kicsit! A szörnyek birodalmában. A harmadik: Nézzük együtt Czóbel Béla képeit!, Színes a világ! De az Utánozás – majomszokás! vagy Álcázás és ármány – ugye? Csizmarek és a Szitakötő szótár szerint A csalóka látszat felhasználása Rejtőzködés A trójai falóban. S mit mond az Időjáték… Jákóbja? Fúvom az énekem.
 |
Horgas Béla Cókmókoló 1. Cókmókom és pereputtyom! Szeretném, hogy hozzád jusson ez a szó: táncoló, lüktető. Dobog a forró fejtető!
2. Szedd a cókmókodat és gyerünk! Kapd fel a cuccot, irány a hegy! Kettesben kelünk át: egy meg egy gyalogos. A négy égtáj velünk.
3. Cókmók és a hebehurgya szél, meg a hajléktalan kisegér reggel úgy összeszólalkoztak, zengett a hegyoldal egész nap.
4. Cókmók, cupák, cikornya – az se mindegy, ki mondja! Cickány, cérna, cukormáz – összedőlt egy sarokház.
5. Cókmók egyszer minden jó holmiját feneketlen zsákba csomagolta, és az utat végigkutyagolva elvesztegette a szedtevette. |