„Semmi közöd hozzá!” – gyerekkoromban gyakran mondtuk ezt undokul, ha bántani akartuk a másikat. Azt jelentette: „Veled nem osztom meg a gondolataimat, neked nem mesélem el, mi történt velem, mert nem vagy a barátom.” A mai változat még kegyetlenebb, mert rövid és gúnyos: „Közöd?!” Mintha nem közösségben élnénk. Holott nagyon is van közünk egymáshoz: közös ügyeink, közügyeink összekötnek.

Némelyik állat magányosan él: a panda vagy a sün egyedül szerzi az élelmet és egyedül neveli a kicsinyeit. De az állatfajok többsége is csak úgy képes fennmaradni, ha egyedei családban élnek, más családok közelségében. És nemcsak azért, mert az erősek hamar elpusztítják a külön élőt – a magány önmagában is megbetegít, legyengít, megöl.

Az emberek pedig még az állatoknál is inkább igénylik a közösséget. Arisztotelész görög filozófus zoón politikonnak, vagyis „politikus állat”-nak nevezte az embert. Ezek volnánk mi? Mint a politikusok a tévében: öltönyös urak (ritkábban kosztümös hölgyek), akik rázogatják egymás kezét, mosolyognak, vagy épp szónoki emelvényről kiabálnak. Ez a politika? Nem, ez nem én vagyok – mondhatod joggal –, nekem ehhez nincs közöm. Csakhogy a politika egészen mást jelent. A görögöknél mindenki politikusnak számított, aki a polisz (magyarul: a város), vagyis a közösség ügyeivel foglalkozott. De mitől köz-ügy valami? Mert mindenkinek vagy sok embernek fontos? És mikor beszélhetünk közösségről? Kik tartoznak bele? Az egész emberiség? Egy nemzet? Egy ország? Egy város? Az összes ismerősöm? Ha ez mind közösség, akkor mitől az? Hiszen ekkora közösségben nem ismerhet mindenki mindenkit, sőt, vannak, akik ki nem állhatják egymást. Azzal is közösséget kell vállalnom, akit utálok?

Sokféle közösség van, és te is sokféle közösség tagja vagy. A legkisebb, de legszorosabb közösség a család. Innen indulunk és ide érkezünk, mármint azok a szerencsések, akiknek van családjuk. Lehet, hogy hamarosan fontosabbnak érzed a veled egykorúak társaságát – ez nem baj, ha szüleid, nagyszüleid okosak, hagyják is, hogy eltávolodj kicsit, éld a magad életét, válassz közösséget. Előbb-utóbb úgyis visszatérsz, neked is lehet gyereked, és a családi kötődés újra megerősödik.

Gondoltál már arra, hogy ha az alvás óráit nem számítjuk, legalább annyi időt töltesz az iskolában, mint otthon? Az iskola is közösség, azon belül az osztály is. És szerencsés jóban lenni azzal, akivel naponta több órát töltesz együtt. Vagy legalább tolerálni– magyarul: elfogadni olyannak, amilyen. Ez nem egyszerű. Úgy tartja a mondás, hogy „ahány ház, annyi szokás”, vagyis a családok, ahonnan reggelente iskolába indulnak a gyerekek, igencsak sokfélék, és ettől a gyerekek is sokfélék lesznek. Ezért nem mindig egyszerű elviselni egymást.

Van olyan nagy közösség is, hogy a tagok sohasem terelhetők össze. Nem is tudod pontosan, kikből áll és hányan vannak. Ilyen például a magyar anyanyelvűek közössége. Minket a magyar nyelv és a kultúra tart össze, akárhol élünk a világban. Az internetes közösségek tagjainak többsége ugyancsak nem ismeri egymást, mégis közösségben érzi magát. Ismered a Wikipédiát, az internetes lexikont? A szerzői is ilyenek. Vajon mi tartja össze a virtuális – csak elképzelhető és elgondolható, de a valóságban nem megtapasztalható – közösségeket?

De figyeld meg a kisebb közösségeket, amelyekben élsz! Közvetlen szomszédaidat a házban vagy az utcában. A környék az a terület, amelyet gyalog is be tudsz járni, ahol nagyjából eligazodsz, ahonnét hazatalálsz, és ahol, ha nem is mindenkit, de sok embert ismersz, legalább látásból. Nevezhetjük szomszédságnak is. Sajnos, ha közösségről beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a szomszédainkról. Talán mert régebben alig utazgattak az emberek, életük színtere így a közvetlen lakóhelyük volt. Jószerével nem is ismertek mást. Ahogyan a közlekedési eszközök fejlődtek, egyszerűbbé vált a helyváltoztatás, és a megszokott közösségek mintha veszítettek volna vonzásukból. Pedig ma sem kevésbé fontos a jó szomszédság, mint a régiek idejében. Kétségtelen, rajtunk múlik, mindannyiunkon külön-külön, milyen a környezetünk, és hogyan tudunk együttélni szomszédainkkal.

Ismered Arany János Családi kör című versét? Olvasd el újra! A család tagjai, akár egy körtáncban, összefonódnak, kört alkotnak. Rajzold meg a közösségeket, amelyekhez tartozol! Gondolj a családodra, a barátaidra, az iskoládra, a szakkörre, ahova jársz, a lakóhelyedre, és rajzolj köröket. Olyan képet kapsz, mint amikor követ dobsz a vízbe, és az egyre táguló gyűrűket vet? Vagy inkább az olimpiai ötkarikára emlékeztet? Vagy valami másra?