A Bernoulli-törvény

A repülők szárnyának speciális keresztmetszete eredményezi, hogy nem esnek le.  A levegőrészecskék „kikerülik” a szárnyat, részben fölötte, részben alatta haladva. (Persze a valóságban nem a levegő halad, hanem a gép a levegőhöz képest, de ez végül is mindegy.) A szárny domborulata miatt a fölül haladó levegő kicsivel hosszabb útra van kényszerítve, mint az alul haladó. Vagyis ott gyorsabban kell haladnia, hiszen egyszerre érkezik a szárny végéhez az alul haladóval.

És itt van a dolog kulcsa. Az áramló levegőnek ugyanis kisebb a nyomása, mint az állónak. A gyorsabban áramlónak kisebb, mint a lassabban haladónak. Röviden: minél nagyobb sebességgel áramlik a levegő (vagy bármely gáz, sőt folyadék), annál kisebb a nyomása. Ez az ún. Bernoulli-törvény, fölfedezője után elnevezve.

A légnyomás egy testre minden irányból hat. A szárnyra is. Alulról is, fölülről is. De – az előbbiek értelmében – ebben az esetben fölülről kisebb légnyomás nehezedik a szárnyra, mint amekkora alulról éri. Az eredmény: egy összességében fölfelé irányuló nyomóerő. Ez emeli a repülőgép szárnyát – s vele együtt az egész repülőt – a magasba.

Próbáljuk ki Bernoulli törvényét más helyzetekben!

1. Az áramló levegő és a gyertyaláng

• Nyugodtan égő gyertya lángja mellett néhány mm-nyire fújjunk el egy szívószállal.
• Figyeljük meg, hogy a láng merrefelé hajlik.
• Ellenőrizzük az eredményt a másik oldalra fújással!

2. A „magától” fölemelkedő papírlap

• Egy A4 papírlap rövid oldalának szélét fogjunk meg két ujjal, s a többi részét hagyjuk lógni (magunktól elfelé).
• Közvetlenül az ujjunkhoz tartva a szánkat fújjunk el erősen a lógó papírlap fölött.
• Figyeljük a lap mozgását.