HÁRMASÚT
Szabó Zelmira

Kicsi sötét

Egy nagyon kicsi sötét pókhálóba kapaszkodott a kéményben és torkaszakadtából énekelt. Hátha valaki arra jár és meghallja. Talán egy fekete macska, akkor belekapaszkodik a farkába és kimászik. Vagy valami madár majd leereszt egy tollat vagy egy cserebogár hoz egy szalmaszálat és kihúzza! 

 

Jött is egy fekete somfordi macska, lámpaszemével bevilágított a kéménybe.

 

– Gyere velem, hazaviszlek, puha párnámra teszlek, tejecskében megferesztlek! Te eltakarod a villanykörtét, én meg ellopom az összes kolbászt az asztalról!

 

Odaszállt egy szarka, ezüstözött lábával belekapart, aranyozott csőrével belekotort a kéménybe.

 

– Gyere velem, lássunk világot, amerre reklámban tündököl a nagyváros! Aranyos fészkemben lakhatsz, tojáshéjból itatlak. Te levered az utcalámpákat, én közben ellopom az aranygyűrűket a kirakatból!

 

Odasurrant egy cserebogár, szalmaszálon lovagolt. Megállt a kémény peremén, a csillagos eget vizsgálta.

 

– Gyere velem a hatalmas fa tetejébe, lerágom a ragyogó rügyeket, és én is ragyogni fogok! Az én páncélom lesz a legfényesebb hetedhét határban! Bársonyos levélen alhatsz, dalokban dicsérhetsz engem!

 

A kicsi sötétnek egyik mesterség sem tetszett. Kolbásztolvaj, betörő, daloló talpnyaló? Hiszen eddig becsületes gyerekijesztgetőként dolgozott! Megbújt az ajtó mögött, és amikor bejött egy gyerek, azt mondta: „HUHH!”! A gyerekek megijedtek, de rögtön felkapcsolták a villanyt és játszottak vele. A kicsi sötét elbújt puha, maszatos tenyerükben, szemükhöz emelték, jó közelről megnézték, és azt mondták: „HUHH!” Akkor meg ő ijedt meg, de csak annyira, hogy nagyot nevessenek.

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)