Szünetekben jártam az iskola folyosóit, elszántan kutatva a legrosszabb gyerek után. A felsősök között volt pár ígéretes példány, akik lökdösődtek és csúnyán beszéltek, némelyikük cigarettázott is. De egyik sem volt igazán rossz, mert nem láttam sötétséget a tekintetükben.
 |
ROSSZ GYEREK
Jámborné Balog Tünde Rontópali, mumus, bankuka
Nehéz eldönteni, vannak-e igazán rossz gyerekek. Az irodalmi hősök között számtalan nem éppen jó magaviseletű akad. Az előző nemzedékek a komiszságáért törpévé változtatott Nils Holgerssont nézték rajzfilmsorozatban, Tamás úrfi és Huckleberry (ejtsd: háklböri) Finn kalandjain, Dugó Dani viszontagságain, Hakker Bandika galádságain, a még régebbi gyerekek pedig Rontó Pali és Rosszcsont Ferke csínytevésein szórakoztak a múlt évszázadban.
Rontó Pál, a magyar irodalom talán leghíresebb rossz gyereke először a 18. század végén tűnt fel egy verses műben. Szerzője, gróf Gvadányi József katona volt és népszerű író. Rontó Pál furcsának ható, ódon nyelven beszél gyermekkoráról, de amit mond, az ma is ismerősen hangzik: A pajkosságokba kezdettem merűlni, / Szülőimnek sok jó intésit kerűlni. / Jobb kedvem is vala a karikázáshoz, / Csűrökhöz, labdához, mint a tanúláshoz… / Féltett anyám, hogy vagy leesek a fárúl, / Vagy egyszer jég alá esek korcsolyárúl. / Feddett, pirongatott, hogy meg fog vesszőzni…
A 19. században mások is megírták történetét, és színdarabok kedvelt szereplője lett. A 20. század elején Forgó bácsi (eredeti nevén Ágai Adolf, humorista és lapszerkesztő) gyerekeknek írt könyvében jelent meg újra, méghozzá Rosszcsont Ferke nevű barátjával.
A mesemondó elnézően mutatja be őket: Rontó Pál urat sem követendő példaképp állítom elibétek, sőt inkább avégett, hogy kárvallásain okuljatok, csínytevéseit pedig hibáztassátok anélkül, hogy elítélnétek; mert alapjában Ferke is, Palkó is jó fiúk.
Ha jó fiúk is voltak, azért sokszor tettek rossz fát a tűzre. Nem ok nélkül köznevesült Rontó Pál rontópállá, s lett a mindent szétszedő kisgyerekek jelzője.
(A folytatás az őszi számban olvasható)
|