bla
Két szín zenél, beszél párban,
ha érzed, meg is érted,
színtől színig száll a szó.
 
[Horgas BélaSzínjátékok]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép
NÉZZÜK EGYÜTT...


Mattis Teutsch János képeit!

Festőnk képein a színek a hősök, mondta műveinek egyik elemzője, ő pedig olyan segítőknek nevezte a színeket, amelyekkel az ember emberhez közvetlenül és azzal a biztos tudattal szól, hogy a művészi alkotást teljesen megértik és átélik. A szín által a képzőművészetnek világátfogó ereje van. A szín mindig és mindenütt ugyanaz.
 
A soknemzetiségű Brassóban született 1884-ben, eredetileg Mattis (ejtsd: matisz) Jánosnak hívták. A Teutsch (ejtsd: tajcs) nevet nevelőapja iránti tiszteletből vette fel. Édesapja magyar volt, anyja szász. Gyerekként faipari szakiskolát végzett szülővárosában, majd Budapesten és Münchenben szobrászatot tanult, két évig Párizsban tartózkodott, és fiatalon találkozott a századelő újító művészeti törekvéseivel, a különféle avantgárd irányzatokkal. (Az avantgárd szó a francia avant garde kifejezésből származik, ami katonai műszó, jelentése: előőrs. Az avantgárd fogalom minden addigi hagyománytól tudatosan eltérni akaró művészeti irányok összefoglaló neve, melyekben a cél nem a látvány pontos rögzítése, hanem a festő által gondolt és érzett mögöttes tartalmak képpé formálása.)
 
Mattis Teutsch első kiállítását 1917-ben rendezte Budapesten, Kassák Lajos költő-festő Ma című folyóiratának és körének bemutatkozásával egyszerre, s a világjáró festőnek fontos kapcsolata maradt a Kassák-kör. 1919 után Brassóban élt, és onnan járta be a földrészt Budapesttől Párizsig és Rómától Berlinig. Együtt dolgozott, kiállított olyan, mára világszerte ismert művészekkel, mint Klee (ejtsd: klé) vagy Kandinszkij, részt vett az avantgárd mozgalmak egyik legjelentősebb, A Kék Lovas nevet viselő csoport ténykedéseiben. Festett akvarellt, olajképet, készített metszetet és szobrot, írt verset és az új művészet elméletével foglalkozó könyvet. Alkotásaiban fokozatosan eltávolodott a látványhű ábrázolástól, s a belső világ képeit jelenítette meg egyre elvontabb, geometrikusba hajló formákat alkalmazva, de a tiszta (merev) mértani elemek használata nem az ő világa. Idős korában a művészeti élet szervezésével foglalkozott; 1960-ban halt meg.
 
Nézzük hát, hogy a nagy színfestő mit játszatott hőseivel! 
 
A Sötét táj (Fák) című olajfestékkel készült alkotáson akkor is látnánk a sötétzölden hajladozó fákat, ha a cím mondjuk az volna, hogy „látod, amit én látok?” És abban is egyetértenénk, hogy tájképet látunk, de ha arra kellene válaszonunk, hogy hol van ez a táj, jártunk-e már mi is arra, mit válaszolnánk? A hajladozó függőleges fák karjaikkal lágyan mozdulnak, egy ritmusban a vízszintesen tagolt sávokból rétegzett talajjal: mintha egyetlen test lenne az egész: hullámzó vonalak, lüktető formák. Az emberi, a természeti és a geometriai formák összecsengenek. Az összecsengés, ha sötét is a táj-kép, nem félelmes, inkább szelíd.
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek