bla
Az ÉN születésnapi tortám rögtön KÖZÖS
lett a vendégekkel, amint meg akartam
enni az egészet, pedig olyanról sem hallottam
még, hogy valakiknek KÖZÖS születésnapja
lenne, az ilyesmi nagyon ritka, a születést
nem lehet úgy időzíteni, mint a filmekben
a bombát
(Lackfi János: Közügyek)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Fenyő Ervin

Álszentek

Aki magasrendűnek tartott elvekre hivatkozva tetteti a jót, vagyis jóságoskodikálszent. A 17. századi Franciaországban a katolikus egyház még a királyon is uralkodott, kíméletlenül büntette a másféleképpen gondolkodókat, s csak az lehetett sikeres, aki a látszat-hitnek, látszat-alázatnak megfelelően ájtatoskodott. A hazugsághoz persze legalább két fél kell: aki hazudik és aki elvárja a hazugságot, sőt, hazug módon tetteti a hiszékenyt. Vajon ki a bűnösebb? Aki bedől a szemforgatásnak vagy aki kihasználja
 
A korszak nagy drámaírói visszanyúltak az ókori görög dráma hangulatához és eszményeihez. 
A cselekményt egy helyszínre, rövid időbe tömörítették, és gyakran témáikat is a görög mítoszokból merítették. A színház az ünnepélyes, magasztos érzelmeket, a szélsőséges szenvedélyeket jelenítette meg, de szigorú szabályok szerint. 
 
Az emberfeletti tettekre képes hősök versben beszéltek – ez is a magasztossághoz tartozott. 
Ám élt a korabeli Franciaországban egy különös sorsú író, aki rendező is volt, színházat alapított, saját társulatot vezetett, aki élvezte a király kegyét és szenvedte haragját – nos, ő egyszerre mutatta meg a helyzetek tragikus és komikus oldalát. Jean-Baptiste Poquelint (ejtsd: zsan-batist pokölen) inkább Molière (ejtsd: molier) művésznevén ismerjük. Az ő hősei egyáltalán nem voltak olyan emelkedettek. Molière a saját koráról írt, rendszerint egy-egy meghatározó jellemvonásból indult ki. Hitványságokból például. Hús-vér emberek fösvénységéről, féltékenységéről, irigységéről szólnak a darabjai. Sírni és nevetni lehet a szereplőin, mert egyszerre szánalmasak és nevetségesek – olykor veszélyesek is. 
 
Molière apja jómódú kárpitos volt, legidősebb fiát a jezsuita szerzetesrend híres kollégiumában neveltette. A fiú kitűnően megtanult latinul és kamaszként nagy műveltséget szerzett. Tizennyolc esztendősen megörökölte apjától az udvari szállító rangját, így alkalma volt megismerkedni a királlyal is. Együttese a király udvari színtársulata lett. 
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek