Forog a kerék, a Varázskerék és a Távolságmérő kerék, Fut a havon a fakutya, Utazó növények ülnek rajta, és a Sárréti mendemondák szerint tart A jégkoboldok támadása, Hó hull Az élet vizétől a varázstükörig. Este van már, Barlangba zárt béke A törpék belsejében, világít Galilei csillaga (1612). Nézzük együtt… Tornyai János képeit! Nem nemes és nem jobbágy – ki ő? Nagylábú Szömörce? Majd ha piros hó esik! Hintó-mesék ezek mind, …avagy az igazságtalanság képei. Három a kérdés: Mi lesz veled, szemét?Kié lesz a Grund? Szereted a kakaót?
 |
FOROG A KERÉK
Vörös István | Maros Krisztina A kísértet kerekezni akar Evéke, a Loniéknál lakó kísértetlány, nyaggatta a szüleit, hogy biciklit szeretne.
– Minek az egy kísértetnek? – nevetett az apja. – Tudsz repülni, láthatatlan lehetsz, átmész a falon, mi kell még?
– Szeretném, ha legalább egyszer nem volnék láthatatlan, és biciklis szerkóban száguldanék az Andrássy úton!
– Édesem, az balesetveszélyes! – szisszent föl az anyja.
Loni szülei épp akkor lámpát gyújtottak, és a fény egy falrepedésen át Evéke apjának szemébe hullt.
– Szó sem lehet biciklizésről láthatósági mellényben! Te láthatatlan vagy,
ezt ne felejtsd!
Az egész család elfért az egyik vastagabb falban. A két idősebb kísértet nem sejtette, hogy lányuk embergyerekkel barátkozik. Evéke lemondott ugyan a biciklizésről, de Loni szobájában előszivárgott a falból, hogy elpanaszolja bánatát.
– Biciklizni nem vihetlek, de mit szólnál egy kis metrózáshoz? – kérdezte Loni. – A metró a föld alatt megy, és utazás közben mindannyian olyanok vagyunk,
mint a kísértetek.
(A folytatás a téli számban olvasható)
|