Volt egyszer egy ösvény A méhkirálynő birodalmában, ott látta A nyár kisinasa A Nagy Bicajtúra kirándulóit suhanni Két keréken. Amikor megkérdezték tőle: Jó úton járunk? – ezt válaszolta: Ha a Vakáció =Expedíció, ha A négy évszakon át a Rókával együtt haladva a Szellemvasút és A dal szárnya vezet, akkor: Süss fel, nap! – vagyis, igen. Ez áll a Szitakötő szótár és a Régi históriák lapjain, ezt láthatjuk Anna Margit képeit nézegetve, ezzel játszik az Ősnyelvtan szerint a Szójátszótéren Széltoló. Közben hallani, hogy tart a Szúnyog-koncert, és az egyik mese Máriáról, a másik a Sárkánybőrről, a harmadik A föld köldökéről szól, a negyedikben meg azt olvassuk: És akkor… nekirontott a szélmalmoknak. Ki volt az?
Varga Zoltán Zsolt A négy évszak Tél komoly, szótlan grafikus. Kopott ruhája tragikus. Tiszta havon, hófehéren vagy a szürke, ólmos égen tussal futtat szénfeketét – rajzol ágat, varjat, nádat, karcsú kéményt, kockás házat, fagyott tóban halak fejét.
Tavasz tündér ifjú festő (mint a bimbó, épphogy feslő), akvarelljével festeget nappalokat és esteket. Palettája persze pazar, pitypangsárga és katángkék kontrasztoktól vidám tájék, minden műve megvigasztal.
Nyár barátom görög szobrász, táncos lábú, izmos tornász, tereket váj maga körül: lesimogat, kiköszörül. Alakjait fénnyel, árnnyal ruházza föl, gyárt aktokat, teleszórja a partokat mozdulatlan figurákkal.
Ősz borongós, morcos mester. Titkát fedi vastag szvetter. Nappal alszik, alkot éjjel, nem barátkozik a fénnyel. Átszínezne minden zöldet: citromsárga, rozsdabarna, s vörös, mint a róka farka. Így pingálja ki a Földet! |