Miért vörös a lenyugvó nap? Kiderül, mert Bátraké a szerencse, s a Napóra is megmutatja, A lovag és az árnyéka merre jár. S Hogyan csináljunk kuckót és minek? A Zenei összerakó szerint, mert úgy csinálják A szirének és az Idomított elefántok is, meg a Szóbajnokok, s így látható a Képregényekben. A Varázsige: játék. Ezzel Az utazás folytatódik, Nézzük együtt… Nagy István képeit! De Miből van?Hogyan van?A Loreley-szikla? Benne van a Szitakötő szótárban? Tudja talán a Tengeralattjárókelő? S mit szól hozzá A gonosz öregember meg A törékeny fűz és a kanalas gém? Csakugyan lehet Szép… a pók? Ha nagy leszek, megtudom? Merre tovább, te mesehős?
   |
Victor András Miért vörös a lenyugvó nap? Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, Nagy vörös palástját künn hagyá az égen Arany János: Toldi (5. ének)
Mindannyian tapasztaltuk már – még ha nem is tudjuk olyan szépen megfogalmazni, mint Arany János –, hogy a lemenő nap fénye nem a szokott sárgás-fehér, hanem egyre inkább sárga, majd piros lesz, végül égő vörösre festi az egész látóhatárt.
Mi az oka a színváltozásnak? A levegőben lebegő pici részecskék. Hiába átlátszó a levegő, milliószám vannak benne porszemek és páracseppek, amelyek befolyásolják a fény útját.
A nap fénye fehér; a szivárvány összes színe egyforma arányban van benne. Ezt meg is nézhetjük, ha egy üvegprizmán bocsátjuk át a nap vagy egy lámpa fényét. A fénysugár útjához képest ferde üvegfelületek eltérítik a fehér fény összetevőit, de nem egyformán. A vöröset a legkevésbé, az ibolyát a leginkább.
Ehhez hasonló jelenség játszódik le a Föld légkörébe érkező napfénnyel is: a porszemcséken és vízcseppecskéken szóródik, azaz irányt vált. A zöld háromszor, a kék hatszor, az ibolya tízszer jobban szóródik, mint a vörös. Ezért amikor „tüzesen süt le a nyári nap sugára”, akkor is sárgásnak látjuk a napot, mert a fehér fény összetevői közül az ibolya és a kék „menet közben” szétszóródik, a szemünkbe érkező fénysugárba már csak kevés jut belőlük, és így a színek aránya eltolódik a piros-vörös javára.
No de nézzük a naplementét! Miért más ilyenkor a helyzet? Azért, mert a lemenő nap fénye sokkal hosszabb utat tesz meg a légkörben, mire a szemünkhöz ér, mint amikor az „ég tetejéről” süt.
Ha hosszabb a levegőben megtett út, fölerősödik a fényszórás. A látóhatár peremén látszódó napból a szemünkbe egyenesen érkező fényből a kék szín szinte teljesen kiszóródott, s maradt a vörös. Persze a kék összetevő nem válik „semmivé”. Látjuk azt is, csak nem úgy, mintha a napból jönne. Hanem az „összevissza” szóródás miatt mindenhonnan. Ez az ég kékje. Amely estefelé – a vörös horizonthoz képest – egyre kékebb.
„Piros az ég alja: aligha szél nem lesz” – a János vitézben a kormányos a szokatlanul vörös naplementéből arra következtet, hogy nemsokára jön a vihar. Ez a népi meteorológiai megfigyelés azon alapszik, hogy ha tőlünk 100-200 km-re vihar van, akkor ott a szokásosnál több a levegőben a por- és vízcsepp, s ez még tovább fokozza a színszórás jelenségét. És az a vihar néhány óra múlva elérhet minket is! |