bla

Elmesélem, hogy mit rajzoltál A nyár kapujában A barátságról és Az élet vizéről, ami Édes, mint a méz. S azt is: Jó tudni, Miért mozog, ha áll A lift, és mi a különbség A démonsereg meg a Vámpírmesék között. Nézz csak körülNézzük együtt Egry József képeit! és Az égbolt óriásait. Közben mi történik? AzŐstojás a kőlevesben készül, A Minótaurosz barátja, Kövér Lajos sétálni meg és azt mondja:Ne zavarj, anyu, tanulok! És még? A Szitakötő szótár szerint – jelentette a komornyik –: Volt egyszer egy láda, benne az Időjáték… Noéjáról szólt a mese.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Z. Karvalics László

Ne zavarj, anyu! Tanulok...

...akár ezt is mondhatná a számítógépes játékba feledkező gyerek, amikor édesanyja megkérdezi, mit is csinál éppen. Biztosan előfordult már, hogy egy megunhatatlannak tűnő játékkal annyi időt töltöttél a számítógép előtt, hogy a környezeted ezt nem vette jó néven. S miközben századszor is nekifutottál, hogy rekordot javíts, egyre csak azt várta tőled mindenki, hogy hagyd már végre abba azt az átkozott billentyűpüfölést. Pedig annyi képességünket fejlesztik a különféle ügyességi és stratégiai játékok, hogy nyugodtan állíthatjuk: mindez egyfajta tanulás is. És akkor még nem is beszéltünk azokról a játékokról, amelyek az agyadat mozgatják meg (mint például a szókitalálós feladatok vagy az online fejtörők).        

 

Vajon miben fejlődik, aki sokat játszik? Villámgyorsan felismeri a különböző helyzeteket, képes azonnal döntést hozni, szemét és kezét összhangban mozgatni. A jobb eredmények elérésének vágya kitartásra nevel, a megoldások keresése állandó fejlesztésre, kísérletezésre ösztönöz. Nagyszerű érzés teljesítőképességünk határait feszegetni: bosszankodunk, amikor hibázunk, de elmondhatatlanul nagy öröm, amikor úgy érezzük, sikerült a legjobbat kihozni magunkból.

 

A nagyobb gyerekek a többszereplős hálózati szerepjátékokban sok tízezer társukkal együtt játszhatnak egyidejűleg, s ez már komoly rendszerességet, odafigyelést igényel. Településeket építenek vagy más, nagyszabású feladatot, „küldetést” próbálnak megoldani – de nem egyedül, hanem sokadmagukkal, különböző törzsekbe, csoportokba (klánokba) szerveződve. A játék csak akkor élvezetes, ha a szabályokat mindenki betartja. A csapattársak felelősséget éreznek egymás iránt, és a siker kulcsa az egyéni akciók ügyes összehangolása.

 

A játékok annyira népszerűek, hogy a felnőttek ma már „komoly” tevékenységhez is igyekeznek játékkörnyezetet fejleszteni. Játszanak a tanárok és tanítványok, hogy az adott témakörhöz tartozó tudás szinte észrevétlenül ragadjon meg. A folyóirat előző számában feltett kérdésemre válaszolva sokan megírtátok, hogy bizony ráfér a szülői korlátozás a gyerekre, de szinte mind úgy vélitek: a számítógépnek csak a jó oldalával ismerkedtetek meg, és bár a túlzásba vitt játék káros lehet a szemnek, és nem tesz jót, ha görbe háttal üldögélünk a gép előtt, aki uralkodik felette, kedvére és épülésére használhatja. Egyre több olyan játékot találnak ki, ahol a sok-sok játékos egyéni megoldásából valami egészen izgalmas, korábban ismeretlen új tudás összegződik. Egyes játékok már a testet is megmozgatják: ugrálsz, csapkodsz a képernyő előtt, és az érzékelők segítségével az történik a játékban is, ami a valóságban. A legkedveltebb asztali táblás és kártyajátékoknak mind megvan az internetes megfelelője: sudokuzhatsz, sakkozhatsz, amőbázhatsz bárkivel, akár a Föld túloldalán is.

 

Az igényes programokban nemcsak különböző izgalmas feladatok várnak a játékosra, hanem a grafika is egyre lenyűgözőbb. Máskor mintha rajzfilmet néznél, csakhogy a figurákat te mozgatod! Néha meg nem is rajzolt karakterek, hanem igazi színészek alakítják a szereplőket.

 

Az egyszerűbb játékokat olykor magányos fejlesztők rakják össze (az egyik legnépszerűbb, a Tetris két fiatal programozó munkája volt), de egy komolyabb és sokak által használt változat elkészítése ma már sok tucat szakember akár több éves munkájának az eredménye.

 

Ha meg akarod győzni a környezetedben élő felnőtteket a játék előnyeiről, a legegyszerűbb bevonni őket. Mutasd meg, hogyan működik kedvenc játékod, mondd el, te miért élvezed.

 

Engedd – kérd! –, hogy a szüleid is kipróbáljanak egy-egy menetet. Elsőre talán rosszul esik majd nekik, hogy simán megvered őket, mert már rutinos játékos vagy. De utána nagyon büszkék lesznek rád, ahogy egykor én is négyéves Bence fiamra, aki tízből kilencszer kilőtt engem a Kacsavadászat nevű programmal. Ennél már csak az a jobb, amikor valamelyik szülővel alkotsz csapatot, és közösen mérkőztök meg másokkal. Van olyan ügyességi játék, amely négy kezet kíván: ideális felállás egy gyerek-egy szülő formában.

 

Neked melyik a kedvenc játékod? Meg tudod fogalmazni, miért szereted annyira? És mit gondolsz, mit tanulsz belőle? Írd meg nekünk!

 

Többen kérdeztétek, mire jó még a számítógép az Interneten és a játékokon túl. Legközelebb erről írok.                                                                                                                                                    

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek