bla

Elmesélem, hogy mit rajzoltál A nyár kapujában A barátságról és Az élet vizéről, ami Édes, mint a méz. S azt is: Jó tudni, Miért mozog, ha áll A lift, és mi a különbség A démonsereg meg a Vámpírmesék között. Nézz csak körülNézzük együtt Egry József képeit! és Az égbolt óriásait. Közben mi történik? AzŐstojás a kőlevesben készül, A Minótaurosz barátja, Kövér Lajos sétálni meg és azt mondja:Ne zavarj, anyu, tanulok! És még? A Szitakötő szótár szerint – jelentette a komornyik –: Volt egyszer egy láda, benne az Időjáték… Noéjáról szólt a mese.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
NÉZZÜK EGYÜTT...


Egry József képeit!

Egy-két szóval nehéz egy festő művészetét találóan még jelezni is, Egry Józsefről szólva azonban nyugodtan ismételhetjük az elterjedt szavakat, hogy a Balaton és a fény festője – különösen ha ennél azért többet is tudunk, s amikor róla beszélünk, megjelenik előttünk egyik vagy másik képe, könnyen felismerhető festési módja, amelyet megpillantva azonnal érzékeljük, igen, ez az ő műve.

 

1883-ban született Zalaújlakon, nagyon szegény földművelők gyerekeként. A századfordulón az elnincstelenedett család a fejlődő fővárosba vándorolt, ott próbált megélhetést találni, és egyik pincelakásból a másikba lökődve tengette napjait. Egry kisgyerekkorától sokféle alkalmi munkát végzett a piaci kosárcipeléstől a malterhordásig, és tizennégy éves korában kimaradt az iskolából. Különböző iparosműhelyekben inaskodott, és lépésről lépésre szerezte meg szakmai ismereteit, makacsul haladt festői pályáján. A húszas évektől önálló kiállításai voltak itthon és több nyugati országban, aztán egyre ismertebb alakja lett a magyar művészetnek. Küzdelmes életének társát az első világháború idején találta meg, amikor hosszadalmas tüdőgyulladásából lábadozva a badacsonyi kórházba került, és beleszeretett ápolónőjébe, Pauler Júliába, akit 1918-ban feleségül vett. Ekkoriban találta meg festészetének nagy témáját is, a Balatont, és a benne mintegy tükröződő, örömmel és szenvedéssel átitatott embert, a kozmikus térséget, középpontban a fényt sugárzó Nappal. Lakhelyet és műtermet is itt alakított ki magának, egy badacsonyi présházban. Betegsége ki-kiújult, elfogadott festőként is nehéz élete volt. Egy újságírói kérdésre, hogy nagyon szerényen él-e, ezt felelte: Muszáj. De azt hiszem, ha nem volna muszáj, akkor is szerényen élnék. Szerényen kell élni ahhoz, hogy valaki a maga világában gazdag lehessen. 1951-ben halt meg.

 

Egry sajátos módszert, az olajfesték és a pasztellkréta keverését, együtthatását használta képein. Az „együtt” szó nyomában haladva könnyű észrevennünk, hogy festőnk mindig az egészretekintett, ég-víz-föld hármas egységére, és benne az emberre, a munkálkodó és álmélkodó emberre. A sávokból, ívekből, áttetsző rétegekből összeálló, a sötétséggel együtt létező fényesség pillanatait mutatja.

 

Bármit is ábrázol a kép, a mellékleten például a halász mindennapi munkáját, vagy ünnepi jelenetet, mint a bibliai Keresztelő Szent János, alkotója ugyanazzal a fény felé forduló mozdulattal (Balatoni fények – ez a harmadik kép címe), a teljes odaadás és azonosulás érzéséveldolgozik. (Önarcképének részletén is ezt látjuk, kezével árnyékot tarva áll a napsütésben.) A párás fényben az alakok körvonalai lágyak, foszladozóak: a vízpart vonala, a hegyek háta, a felhők hasa és a vízbe hajló ember vagy a halász mozdulata, formája összekapcsolódik. A levegős, párás, vizes, szelíd, barátságos (sorolhatnánk még hosszan) balatoni táj az otthonosság érzetétkelti. (Közeli rokona a természet áhítatos szemlélésében a Szitakötőben látott festők közül Nagy István: ami Egrynek a Balaton, neki a Bakony és az erdélyi hegyek.) Minden légiesen áramlik a képeken, és a világ köznapian egyszerűnek, végtelenségében csodálhatónak, átélhetőnek tetszik – nyár van.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek