A mesefilmekben általában három animációs technika valamelyikét használják az alkotók: a mű lehet rajzfilm, számítógépes animáció vagy bábfilm. A Szitakötő régebbi számaiból már tudhatjátok, hogyan készülnek az animációs filmek: a szereplők mozgását fázisonként (apró mozdulatonként) veszi fel a kamera (vagy a digitális fényképezőgép), ahogy a filmesek mondják: kockáról-kockára (filmkockára, képkockára gondoljatok). Felvétel közben a figurák nem mozognak maguktól (mint a valódi színészek), sőt, sehogy sem mozognak, csak ha megmozdítjuk őket. (Otthoni játékfiguráitok is csak úgy tudnak mozogni, például felemelni a kezüket, ha ti mozgatjátok őket.) Szereplőink mozgását akkor látjuk folyamatosnak, ha az egymás után lefényképezett képkockákat a megfelelő gyorsasággal levetítjük.

Az első bábfilmeket ugyanolyan régen készítették, mint a legkorábbi filmfelvételeket: több mint száz éve! Mi más szerepelhetett volna ezekben a trükkfilmekben, mint a mozgatható kezű és lábú játékbabák és állatfigurák? Azóta persze rengeteget fejlődött a bábkészítés is, a magyar Mirr-Murr, Misi Mókus, a TV Maci, vagy Angliában Andy Pandy (ejtsd: endi pendi), Bob, a mester, vagy Wallace (ejtsd: Velesz) és Gromit már kifejezetten bábfilmek szereplőinek készültek; szépek, színesek, kedvesek és könyebb mozgatni őket.

A bábfilmekben általában apró méretű (20-22 cm magas) alakok szerepelnek, egy félliteres üdítőspalacknál nem nagyobbak. Hasonlítanak ránk: nekik is van valamilyen külsejük, bőrük, van testük és a testen belül vázuk. Nem csontváz, hanem drótváz vagy gömbcsuklós váz, de a szerepe ugyanaz: megtartja a test részeit. A váz nagyon fontos, képzeljétek csak el, mi lenne egy sátorból váz nélkül. De papírsárkányt sem lehet röptetni, ha a papírt nem feszítik ki merev pálcák. A biciklitek csak egy halom alkatrész volna a darabokat összetartó csőváz nélkül. Csontváz nélkül az emberek is rongybábuként csuklanánk össze. 

A bábokba is kell váz, ami megtartja a testrészeket, és egyben az izmokat is helyettesíti. Ha felemeljük a kezét, behajlítjuk a lábát, vagy elfordítjuk a fejét, úgy kell maradnia. Bármilyen emberi mozdulatot be kell tudnunk állítani, és véletlenül sem szabad eldőlnie. Ezért a bábfigurák lábába kicsi lyukakat szoktak fúrni, hogy gombostűvel rögzíthessék a talajba, amin jár.

A bábfigurák nem valódi környezetben mozognak, mert az túl nagy volna nekik. A bábfilmekhez ezért külön kis világot, díszletetépítenek, amely ábrázolja a történet helyszínét: szobát, házakat, várost, erdőt-mezőt, hegyeket, tengereket. A bábok tárgyakat is használhatnak, általában valós tárgyak kicsinyített másait, az úgynevezett kellékeket: ébresztőórát, bögrét, széket, csónakot meg hasonlókat.

Ha bábfilmkészítésbe kezdünk, sokféle anyagot érdemes és lehet használni. Jó ötlet a vázat ólomdrótból készíteni, mert ez a legpuhább fém. Hajlítás után úgy is marad, nem rugózik vissza. Igaz, az ólom mérgező, de csak ha nagy mennyiségben kerül a szervezetünkbe – ha nem rágcsáljuk, nem szopogatjuk, nem lesz tőle bajunk (munka után fontos az alapos kézmosás). A bábok lábfejének erősnek és keménynek kell lennie, hogy megtartsa a báb teljes súlyát, mert az ólom a legnehezebb fém!

Az elkészült vázakra ragaszthatunk szivacsot, megformálva a bábok testét, hogy mennyire legyenek kövérek vagy éppen izmosak. Ezután kis ruhácskákat kell készíteni nekik, mintha játékbabák volnának (nem árt, ha segít valaki, aki jól tud varrni, de van olyan anyag is, amit elég ragasztani: a bőr).

Arcot, kezet, fejet különféle anyagokból készíthetünk a báboknak, a legszebb (és legdrágább) megoldás az emberi bőrre különösen hasonlító hab-latex (folyadékokból kikevert és melegben kiszárított gumiféleség). Rugalmas, mint a szivacs és jól festhető, de nagy gyakorlat kell a használatához. Ha otthon szeretnétek kipróbálni a bábfilmkészítést, a legegyszerűbb anyag a gyurma, mert jól formálható, s bár könnyen koszolódik, ha alaposan kezet mosunk munka előtt, tovább tiszta marad a bábfiguránk.

A bábfilmkészítés meglehetősen bonyolult, nehéz munka, de a miniatűr modellekben valóban térbeli figurák mozognak, és ez emberközelivé, élettelivé teszi a látványt. Bábfilmet látva olyan valóságosnak tűnik minden! Ezt a hatást rajzfilmmel sokkal nehezebb elérni. A bábfilmekben gyakran közvetlenül mutatkozik az emberi kéz munkája: a gyurmában néhol látszik egy ujjlenyomat, a tárgyakon itt-ott foltos lehet a festés, és ettől még igazibb minden. Manapság a számítógépes animációs filmek készítőinek külön figyelniük kell, hogy a látvány ne legyen túl steril, túlságosan művi, túl tiszta, mert az az élettelenség érzését kelti. Ha jól körülnézünk a környezetünkben, láthatjuk, hogy a legtöbb tárgyon látszódik némi kopás, karcolás, és a valóságban is gyakran előfordul, hogy sáros lesz a cipőnk, vagy a villanykapcsoló körül kicsit piszkosabb a fal.

Illusztrációk: Huszár Dani Big Bang című filmjének részlete és Varga Petra bábja (MOME Animáció)