Ha elhangzik egy hang, egy szó, mindenképpen jelent vagy jelez valamit, mert az értelmetlen hangzás is valamilyen – a hang erejétől, forrásától, színétől, és a hallgatójától függően. Színétől? – kérdezed. Miért? Lehet látni a hangot? Vagy a hangszín nem szín, hanem a hangok megkülönböztetésének egyik lehetséges módja, ami színekkel is érzékeltethető? Így valahogy.

Egy 19. századi francia költő, Rimbaud (ejtsd: rembó) pompás (színpompás!) verset írt a magánhangzókról, és az Ü-t zöldnek, az O-t kéknek mondta. Ez persze csak az ő művében érvényes, az egész vers eleven részeként igaz. Elképzelhető, hogy másik versében (vagy egy másik költőében) az Ü lila, az O meg vörös, és ez is igaz, ha jó a vers. A hangszínnek pedig lehet más, nem színnel kifejezett tulajdonsága is. Mondjuk, kedves vagy dühös a hang, lágy vagy kemény, ijesztő vagy behízelgő, hideg vagy meleg, telten zengő vagy gépiesen kattogó, érzéstől átfűtött vagy tárgyilagosan tagolt – felsorolhatatlanul sokféle hang létezik, talán a költők tudnak a legtöbbet erről.

Weöres Sándor szerint például vannak puha, forró hangok, s érzékeltetésül összerak egy nyolcsoros, semmi mást nem jelentő hangcsoportot, amiből nekem ez a letalálóbb: golopandu ameníja. A gyors, gyöngyöző, vidám hangok csoportjából meg: vikulili hejriri sziggaga.

És most jöjjön a széltoló – milyen a hangszíne? Könnyű rámondani, hogy olyan, mint a szélé, hiszen az összetett szó első tagja, a levegőmozgást jelentő szél főnév a meghatározó benne… Dehogy! A tol ige a döntő: valaki tolja a szelet…Lehet persze valami is a “toló”, de képzeletünk inkább élő alaknak láttatja. Egy hadonászó, karjával csapkodó, vidám fickónak, aki talán nem elég megbízható, de szerethető. Így van?

Hogy csak a mesében lehet így, mert a valóságban a széltoló: szélhámos? Szerintem a szélhámos távoli rokon, hiszen ebben az összetett szóban a szél nem levegőmozgást jelent, hanem valaminek a szélét, a hámos pedig a hám lószerszám nevéből képzett melléknév. Címszavunkhoz közelebb áll a hóhányó vagy a szeleburdi, és a csélcsap meg a szélkakas is, de az én érzésem szerint mindenképpen a széltoló áll az élen, ami szintén szél, vagyis szélsőség, csak nem oldalsó, hanem elülső. Igen, ő a legszebb! Lendületes kedvessége biztosítja vezető helyét: a csodálatos mutatvány, hogy ez a valaki egyszerűen és könnyedén megcsinálja a lehetetlent. Ha van széltoló, akkor mi is próbálkozhatunk. A széltoló szó jelentésében és hangszínében mindez (és még mennyi minden!) összefonódva létezik – ezért tetszik annyira nekem.