Talán nincs is olyan gyerek, aki ne járt volna már bábszínházban! Lehet, hogy nem is emlékszel rá, mert még beszélni sem tudtál, amikor szüleid a kedvenc mackódat vagy babádat az ágyad szélén billegtetve elmeséltek egy kis történetet. Hiszen az is bábozás! És ha kezünkre húzzuk a bábokat, még könnyebben életre kel az élettelen anyag.

Vajon miért érdekesebb az előttünk megelevenedő báb, mint a tévében, filmen látott figura? Talán mert testes, fogható, és a közvetlen élmény fontosabb, mint bármilyen más hatás. Ez a színház varázsa! Minden előtted történik, mintha te is részese lennél a színpadi eseményeknek. Bekiabálhatsz, ha félted a gonosztól a főszereplőt, visszahívhatod a mese végén a szereplőket, ha tetszett a játékuk. Az előadás után megsimogathatod a gyáva kistigrist, Misi mókust, a színpadi mackót, az egércsalád valamelyik kisegerét. A mesehősök, a történetek még hosszú ideig veled maradnak, továbbgondolhatod a életüket, megpróbálhatsz ügyes és találékony lenni, mint Csizmás kandúr, csinos, mint Csipkerózsika, és bátor, mint János vitéz – legalább gondolatban.

Az is előfordul, hogy a bábszínházban királylányok és legkisebb királyfiak helyett saját életedet látod viszont a színpadon: például hogy miként viselkedsz otthon meg az iskolában, mit csinálsz, ha a szüleid nem érnek rá játszani veled. De ha a szülők mindig a gyerek mellett lennének, a Rozi az égen című előadás főszereplője sem repült volna az ágyához kötött lufi segítségével az égbe, hogy megkeresse elveszett születésnapját és megismerkedjen a gyönyörű csillagképekkel.

A bábszínházban még az is kiderülhet, hogy a felnőtteknek nincs igazuk, mert maszatosnak lenni igenis nagyon jó. A Túl a Maszat-hegyen Maszat Jankája szerint belelépni a pocsolyába, maszatosan élni remek móka. Felesleges a tisztaság! Persze, könnyű Jankának, hiszen önzetlen barátja, Muhi Andris átgázol érte minden veszélyen: hol pacaszörnyekkel küzd, hol meg kalózokkal. S ha nehéz helyzetbe kerül, mert a Babaarcú Démon bújócskázni hívja, csak előveszi fogmosó poharát. Nem fogmosás miatt, azt már nem! Andris pohara varázserejű: segítségével hipp-hopp, ott terem, ahol csak akarja, és bármilyen alakot ölthet.

A bábszínházban még szerelmeseket is lehet látni, például a mesék tengerén utazó Harúnt, aki a darab elején elveszti az édesanyját, de a végén visszatér hozzá, és közben beleszeret valakibe, akiről eleinte nem tudja, hogy régi ismerőse: a szomszédban lakó lány, akit eddig utálatosnak tartott.

A Líra és Epika című előadásban is van szerelmespár, de őket hol összeházasítanák a szülők, hol megtiltják, hogy lássák egymást. Líria és Epikum királyai folyton háborúzni akarnak, mert az egyik országban prózában, a másikban versben beszélnek. A fiatalok fellázadnak, összeházasodnak, de ami a legfontosabb, megtanulják egymás nyelvét: felváltva beszélnek prózában és versben.

A bábszínházba felnőttek is járnak, s nem csupán azért, hogy elkísérjék a gyerekeket, hanem mert egyes előadások kifejezetten nekik készültek. A bábszínházból tehát soha nem nőhetsz ki!