„Számunkra mérgező gázokkal teli légkör”. A Nap bolygóinak légköre. Mit nevezünk mérgezőnek? Mi az, hogy „számunkra mérgező”?

 

 

 

A Nap bolygóinak légköre főként hidrogén.

 

 

 

Egyes gázok már igen kis koncentrációban veszélyesek az élő szervezetre (pl.: CO), ellenben vannak olyan gázok, amelyek csak nagyobb mennyiség esetén fejtenek ki káros hatást (pl.: CO2).

 

 

 

Rakéta. Mi a hajtóanyaga és honnan van oxigén? A rakéták működési alapelve: akció-reakció. Súlytalanság.

 

 

 

A rakéta-üzemanyagok meghatározás szerint olyan anyagok, melyeknek égése során nagy mennyiségű és szabályozható hozamú forró gáz keletkezik. A klasszikus rakéta üzemanyag alapjául két összetevő szolgál: az oxidálószer és egy éghető tüzelőanyag. Az oxidálószer/tüzelőanyag-keverék égése során keletkező forró gáztömeg energiája alakul át a fúvókában tolóerővé, ez hajtja meg a rakétát.

 

 

 

A folyékony rakéta-hajtóanyagok esetében jellemzően külön van az üzemanyag és külön az oxidálószer tartály, a két anyag a hajtóműben keveredik és egyesül.

 

 

 

Üzemanyagok: hidrogén, kerozin, hidrazin (illetve monometil- vagy dimetil-hidrazin), etanol. Oxidálószerek: cseppfolyós oxigén (LOX), nitrogén-tetroxid, hidrogén-peroxid.

 

 

 

Az első szilárd rakéta-hajtóanyag a fekete lőpor volt, amit a kínaiak tűzijátékokban használtak. Ezek voltak egyben az első rakéták. Előnyük, hogy a rakéta felépítése viszonylag egyszerű (legegyszerűbb esetben csak egy puskaporral töltött cső, pl. a tűzijátékoknál).

 

 

 

Súlytalanság: Az űrhajóban lévő emberek és tárgyak nem azért vannak a súlytalanság állapotában, mert nem hat rájuk a Föld vonzása. Rájuk is hat. (Persze. valamivel kisebb mértékben, mintha a földfelszínen lennének, mert távolabb vannak a Földtől.) De a Föld vonzásából adódó súlyt éppen kiegyenlíti a Föld körüli keringés (pörgés) miatti centrifugális erő.

 

 

 

Súlytalanság esetén a test nem nyomja az alátámasztást, illetve nem húzza a felfüggesztést.

 

 

Élettani hatása: a test térbeli elhelyezkedéséről tájékoztató érzékszervek működésében zavarok lépnek fel. Az egyensúlyi szervre ható ingerek nem egyeznek meg a test térbeli helyzetével. A szem helyesen tájékoztat a súlytalanságban is, de ez nem mindig egyezik a többi érzékszervtől kapott ingerülettel. Problémák jelentkeznek a vérkeringésben, a keringő vér eloszlási zavarai tapasztalhatók, a hidrosztatikai nyomás kiesésének következtében. A felső testfél erei telítődnek vérrel, míg az alsó testfél vérellátása elégtelenné válik. A hosszan tartó súlytalanság az izomszövetek leépüléséhez vezet.

 

 

 

Melyik bolygó mikor és hol látható a Földről? 

 

Ezt bonyolult kiszámítani, mert a bolygók keringési ideje nagymértékben különbözik, ezért egymáshoz képesti helyük sokféle lehet.

Bolygó-szomszédunk – a Vénusz – magyarul Esthajnalcsillag. Hetekig este, máskor hajnalban láthatjuk. Csillagászati honlapokon utána lehet nézni, hogy ebben az évben mikor hol láthatjuk a Vénuszt. Ennek rendszerét csak speciális ismeretekkel lehet megjegyezni. Azt azonban könnyű észben tartani, hogy ha este látszik a Vénusz, akkor naplemente után a nyugati égbolton kell keresnünk, ha reggel látszik, akkor viszont napkelte előtt a keleti horizonton. Hiszen mindig azért látjuk olyan fényesnek, mert a Nap még, illetve már megvilágítja, ugyanakkor a Földnek azon pontjára, ahol a megfigyelő áll, már, illetve még nem világít.

 

Az űrhajózás rövid krónikája.

 

1957-ben az első műhold indításával új korszak kezdődött az emberiség életében, az űrkorszak. A több mint ezer éve ismert rakétaelv és az elmúlt évtizedek elméleti megalapozása után megnyílt az út az asztronautikai hordozórakéták kiépítése felé. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején a műholdak először Föld körüli pályára kerültek, majd az űrszondák a Holdat, Marsot és a Vénuszt, tehát a Naprendszer közelebbi bolygóit vették célba.

A kezdeti kutatási feladatok mellett egyre inkább a civil szféra is igénybe veszi a műholdakat (távközlés, meteorológia, távérzékelés, navigációs és mentési műholdrendszerek).

A 60-as évek elején a kutyák, majmok, teknősök után az ember is kipróbálta a Föld körüli pályán repülő űrhajókat. A XX. század legnagyobb űrhajózási vállalkozása az Apollo-program volt.

A 70-es évek elején a szovjetek Föld körüli pályára állítottak több űrállomást (Mir, Szaljut, Szojuz) is. 1975-ben összekapcsolódott az Apollo és a Szojuz űrhajó és létrehozták az első nemzetközi kísérleti űrállomást. A 70-es években közelről vizsgálták a nagybolygókat, a Napot, a Marsot. A 80-as években a Halley-üstökös közelében repültek el. 1981-től űrrepülőgép járatok indultak. A század végére megkezdődik az Alpha nemzetközi űrállomás Föld körüli pályán történő összeszerelése.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/termesz/csillag/urkutat/html/urhajozas-tortenet.html