Jó szomszédságban Jó… beszélgetni, megkérdezni: Hogyan lett a fényből kép? és mi A bodzapalota titka? Megmondja a Rozsdatorkú pityer. ÉsMi lenne, ha… a Mesés átváltozásokra gondolva azt mondanánk: Nézzük együtt… Tihanyi Lajos képeit! meg A baziliszkuszt.Vagy Debrecenbe kéne menni, Egy tányér napraforgót nézni: Mennyi sárga!, mondogatni: Én elmentem a vásárba? A kásától a kenyérig haladni, Mózest meghallgatni, tudni, hogy Chip-chip: számítógépek mindenütt vannak, de A tölgy, a füzike és az ember között eligazodni a Szitakötő szótár is segít, és a Volt egyszer egy pocsolya, a Heten a halott ládáján – meg ha azt olvassuk:És akkor… az apáca válaszolt. Akkor Egy null a javunkra.
SZITAKÖTŐ SZÓTÁR
Győrffy Iván Lucifer; szabadság Néha észre sem vesszük, egy-egy szót milyen sokféle értelemben használunk – erre példák az alábbi kifejezések.
LUCIFER > Latinul fényhozót jelent, és már az ókorban így nevezték az Esthajnalcsillagot, azaz a Vénusz bolygót. A Biblia fordítói és értelmezői azonban „megtréfálták” az embereket, és a középkori Európában egyre gyakrabban az ördög egyik mellékneveként használták, később pedig a főördögöt jelölték vele. Ennek oka, hogy a Bibliában Ézsaiás próféta megjövendölte a babilóni király bukását, amely hasonló lesz az égről lehulló „fényes csillagéhoz”. Az Újszövetségben aztán a Sátánt nevezték „a világosság angyalának”, akit Isten villámként taszított le az égből. Neve a latin fordításokban fokozatosan személynévvé vált. Lucifer gőgjében Istennek képzelte magát, ezért az Úr a földre vagy a pokol mélyére száműzte. Felelőssé tették a bűnbeesésért is: kígyó bőrébe bújva állítólag ő vette rá az első emberpárt, Ádámot és Évát az Édenkertben, hogy megszegjék az Úr parancsát. A középkor költőóriása, Dante őt állította a pokol mélyére, sőt, szerinte a bűnöktől megtisztulás csonkakúp alakú hegye, a purgatórium is úgy keletkezett, hogy Lucifer ráesett az égből. Madách Imre „a tagadás szellemének” nevezte – Az ember tragédiája című művében ő vezeti végig Ádámot az emberiség történelmén.
Egy régi magyar néphiedelem szerint Lucifer zuhanása közben belekapott a holdba, és ennek a nyoma a mai napig látszik. Egy másik mítosz meg azt regéli, hogy Mihály arkangyallal csatázva esett le a földre, és rögtön megsántult. Akárhogy is: Lucifert sokan megsajnálták és büszke szabadsághőst vagy ártatlan áldozatot faragtak belőle, akinek egyetlen bűne, hogy nem ért egyet a Teremtővel. Olyan vallási közösség is létezett, amelyik szerint Lucifer Isten édestestvére és jogtalanul száműzték a mennyből.
Névadója, az Esthajnalcsillag (a szépség római istennőjéről elnevezett Vénusz bolygó) a mai napig a Földdel együtt kering a Naprendszerben. A görögök két alakban is tisztelték: Heszperosznak és Phószphorosznak (ejtsd: fószforosznak) nevezték, attól függően, hogy alkonyatkor vagy hajnalban volt-e látható az égen – de néha alkonyatkor vagy hajnalban szabad szemmel is megfigyelhető. Méretében vagy tömegében hasonlít a Földhöz, de mint a pokol tüze, olyan forró a felszíne, akár 450-500°C is lehet, a légköre pedig 96%-ban szén-dioxidot tartalmaz.
Elődeink szép égitestnek tartották, énekeikbe és meséikbe is belefoglalták. Egy görög költő, Bión már az időszámításunk kezdete előtti 3-2. században Heszperoszt kérleli, világítson neki éjszakai útján. A kínai Li Taj-po jó ezer évvel később menekülés közben egy város lerombolásához hasonlítja az Esthajnalcsillag halványuló fényét.
Kányádi Sándor költeményéből viszont azt látjuk, a Szitakötőnek köszönhetően a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat:
Szitakötő tánca
Zurrogó-zirregő szitakötő tánca csipkét ver a csengve csobogó forrásra. Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyatkor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egy szem kincse. Szitakötő szőtte csipke alatt csillog, s alábújik inni az esthajnalcsillag.
Szerinted? Miért adtak a csillagászok női nevet szinte minden alakzatnak a Vénusz felszínén?
SZABADSÁG > Olyan eszme, amely ősidők óta megkeseríti és megédesíti az emberek életét. A szabad cselekvés és gondolkodás jogát jelenti, de vissza is lehet élni vele, ha például olyat cselekszünk, ami nekünk jó, de másnak káros. Ez akár törvényeket vagy erkölcsi-vallási szabályokat is sérthet. A 19. században élt francia író-költő, Victor Hugo úgy tartotta: amikor Isten lehajította a Sátánt az égből, az elvesztett a szárnyából egy tollat, amelyből angyali szépségű lányt, a Szabadságot teremtette az Úr. Vagyis bizonyos értelemben mind a jó, mind a rossz a szabadság „szülőatyja”. Könnyen belátható, hogy közösségben senki sem élhet tökéletesen szabadon: a társadalom működése érdekében valamilyen módon korlátozni kell jogainkat. Ezért beszélhetünk belső és külső szabadságról. Gondolataiban, véleményében bárki szabad lehet, de cselekedeteiben nem. Egy lakatlan szigetre vetődve ez a kétfajta szabadság elvileg egybeesik, azaz bármit kedvünk szerint megtehetünk. De érdemes azon is elgondolkozni, szabad-e a természetet kizsákmányolni: nincsenek-e az állatoknak és növényeknek is jogaik? Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, már a „lakatlan” szigeten sem vagyunk egyedül. És ami igaz kicsiben, az igaz az egész civilizációra: más élőlények érdekében önként is korlátoznunk kell magunkat. A történelem a szabadságjogok megsértésének története is. Különösen a diktatúrák (amelyekben egy vagy néhány ember kezében korlátlan hatalom van) jeleskednek szörnyű tettekben, de demokráciában is mindennap őrködni kell a szabadságon. Érdekes, hogy az emberi szabadságjogokról szóló nemzetközi egyezmény, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata éppen abban az évben (1948-ban) keletkezett, amikor az angol Orwell híres, 1984 című regényét írta egy képzeletbeli diktatúráról. Ebben a főhős egyszer a naplójába jegyzi: „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő az négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.” Ám a hatalom emberei addig gyötrik, amíg lemond az önálló gondolkozásról, és elfogadja, hogy kettő meg kettő nem négy, hanem öt vagy három – mikor mit kívánnak tőle. Az állam még egy új nyelvet is kitalál (az „újbeszélt”), hogy a szabadságról a jövőben még csak gondolkodni se lehessen… A szabadság mindig annak a legnagyobb érték, akinek személyesen is meg kell küzdenie érte: az 1848/49-es szabadságharc hőse, Petőfi Sándor például gyönyörű versekben tett vallomást szabadság-szeretetéről. Csokonai Vitéz Mihály a 18. század végén a világ legnagyobb kincsének nevezte a szabadságot, Madách Imre pedig néhány évtizeddel később azt írta: „Nap a szabadság, nincs nélkűle élet / És nincs öröm, hová nem néz be”. Persze nem csak ilyen fennkölten lehet beszélni a szabadságról, hiszen játékos, többértelmű kifejezésről van szó: a vakációt, a szünetet is szoktuk szabadságnak nevezni.
Szerinted? Szabad-e az embernek kénye-kedvére bánnia a természetben élő és a fogságban tartott élőlényekkel? |