Virágnyílás.

Kora tavasszal főleg erdei virágok nyílnak, mert az erdőben ilyenkor még nem levelesek a fák és bokrok, így átjárja a napfény. A legkorábban – néha már decemberben – a fekete hunyor nyílik. A hóvirág január végén vagy február elején virágzik, s nemsokkal később követi az illatos hunyor, a téltemető, a tarka sáfrány, és az egyhajúvirág. Márciusban néhol tömegesen virágzik a tavaszi tőzike és az odvas keltike.

A fent felsorolt növények mindegyike hagymás vagy gumós, vagyis föld alatti részében raktározza el a nyáron összegyűjtött tápanyagot. Így nem fagy meg télen sem az ott lévő tápanyag, és nagyon gyorsan mobilizálható a kora tavaszi enyhüléskor.

A hóvirágot februárban–márciusban sokan szedik kint a természetben, csokrokba kötik és árulják a piacokon, tereken. A hosszú évtizedek óta végzett, tömeges, üzleti célú gyűjtés észlelhető degenerációt okozott a hazai hóvirág-állományban. A gyűjtők ugyanis – a maguk szempontjából érthetően – mindig a legszebb, legnagyobb példányokat szedik le, így egyfajta mesterséges szelekciót hajtanak végre. A budai hegyekben manapság található példányok szemmel láthatóan kisebbek, hitványabbak, mint pl. egy védett kastély parkjában látható tövek.