bla
SEGÉDANYAGOK

Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!

 
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva  elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
 
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
[email protected]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
SEGÉDANYAG

Tűz és sárkány - term.tud. jegyzet

Komodói sárkánygyík.

A komodói varánusz – bár a gyíkok közé tartozik – egy „igazi sárkány”. Hosszúsága elérheti a 3 m-t is, testtömege pedig a 100 kg-ot. Egész teste erőteljes, az állkapcsa félelmetesen erős. Szaglása kitűnő, messziről megérzi a zsákmány szagát. Élőnagyvadat azonban csak ritkán tud elejteni, mert nem igazán gyors. Gyakran fogyaszt dögöket. Néha rémtörténetek keringenek arról, hogy komodói sárkány embert falt föl. Ez nem lehetetlen, hiszen minket is zsákmányállatnak tekint. Fogai rágásra alkalmatlanok, minden falatot egészben nyel le. A harapása bármely állatra nézve végzetes, hisz a szájüregben olyan kórokozó baktériumok élnek, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak. A megharapott vad még el tud menekülni a gyík elől, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Párzási időszakban a hímek között nagy küzdelmek vannak, de ezek soha nem járnak a vesztes halával. A „mérkőzés” végén a gyengébb a talajhoz lapulva megadja magát.

 

 

Égés.

A kémiatankönyvek többnyire úgy határozzák meg az égést, hogy „oxigénnel való egyesülés”. Ez bizonyos égésekre érvényes is, de nem az összesre. Ha pl. szenet vagy ként égetünk, valóban az történik, hogy a C (illetve S) reagál a (levegőből származó) oxigénnel: C + O2 → CO2, illetve S + O2 → SO2. Ezek egyesülések, hiszen 2 anyagból 1 anyag lesz.

Nem ilyen egyszerűa helyzet más esetekben. Ha pl. a konyhai gázcsapon kiáramló metánt (vagy a PB-palackban lévőpropán-bután keveréket) égetjük, a fenti definíció már csak félig igaz, ugyanis a CH4 + O2 → CO2 + H2O folyamat ugyan szintén „oxigénnel való” reakció, de nem egyesülés, hiszen két anyagból két másik anyag lett. Tovább bonyolódik a helyzet, ha más kémiai reakciókat is szemügyre veszünk. A sósavat pl. úgy gyártják, hogy hidrogént meggyújtanak, majd egy nagy tartályban lévőklórgázban égetik. Több méter magas lánggal ég a hidrogén a klórban. Furcsa lenne erre azt mondani, hogy nem égés, bár oxigén nem szerepel a reakcióban. [„Tartsa csak bele a tanár úr a kezét egy pillanatra, aztán majd megbeszéljük, hogy égés-e!” – mondta egy gyerek, amikor azt állítottam, hogy a definíció szerint nem minősül égésnek.] 

Legjobb lenne úgy definiálni az égést, hogy „olyan reakció, amely annyira heves, hogy fénnyel és tűzzel jár” –, akkor is, ha nem oxigénnel való reakció. Ugyanezzel a logikával az égés feltételeit is másképpen kell meghatároznunk, mint szoktuk. Általában azt mondjuk, az égéshez kell éghetőanyag, oxigén, meg gyulladási hőmérséklet, s ezek közül bármelyiknek a megszüntetése esetén a tűz elalszik. Ez a tűzoltás. Jobb azonban így: az égéshez kell két anyag, amely egymással nagyon hevesen reagál, valamint kell a gyulladási hőmérséklet. Már az sem mindig egyértelmű, mit tartsunk éghető, s mit égést tápláló anyagnak. Pl. a cink(por) levegőn (oxigénnel) kiválóan ég; a kénpor szintén. Vagyis mindkettőéghetőanyag. Ha azonban cinkport és kénport összekeverünk, majd begyújtjuk, a mennyezetig lövell a láng (vagyis az égés), ahogy a Zn és S egyesül (nem az oxigénnel, hanem egymással!). Föltehetjük a kérdést, hogy itt melyik volt az éghetőés melyik az égést tápláló anyag. Egyik sem. A cink és a kén egymással ég, s nincs értelme feszegetni, melyik ég a másikban.

Oxigén a levegőben. Híres kísérlet az égéssel kapcsolatban, hogy égőgyertyát letakarunk egy üvegpohárral, s figyeljük, ahogy szép lassan elalszik, mert „elfogyott a levegő”. John Mayow 1674-ben megfigyelte, hogy amikor a gyertya elalszik a búra alatt, az oda bezárt egér is kimúlik, vagyis a levegőben kell lennie valaminek, ami az élethez és az égéshez egyaránt szükséges. Ezt nevezzük ma oxigénnek. (Magát az oxigén nevet Lavoisier adta száz évvel később.)

Pontos mérésekkel azonban kimutatható, hogy a gyertya elalvása utáni légtérben még van oxigén, s nem is kevés. Az „eredeti” 21% helyett kb. 12%. Vagyis ha a levegőO2-tartalma kb. a felére csökken, már nem alkalmas sem a lánggal való égésre, sem az élet fenntartására. Nagy „mázlink” van tehát, hogy a Föld légkörében 21% oxigén van; e nélkül ugyanis nem lenne semmiféle tűz, semmiféle láng. Hol és hogyan főznénk-sütnénk? Az sem lenne jó, ha a 21%-ot jóval meghaladná a levegőO2-tartalma, akkor ugyanis állandóan tűzvész pusztítana a Földön.

 

Tevékenység:

Mécsest meggyújtunk, s letakarjuk nagyméretű üvegpohárral. Figyeljük a láng kisebbedését, elalvását.

Robbanás.

A robbanás igen gyors égés, amely pillanatok alatt nagy térfogat-növekedéssel jár. A kilocsolt benzin „simán” ég; a levegővel elkeveredett benzingőz robban. A csövön keresztül kiáramló tiszta hidrogén szintén „simán” ég; a levegővel előzetesen összekevert hidrogén – a „durranógáz” – nagyot robban. A kiszórt puskapor sisteregve, szépen elég. A zárt helyen meggyújtott puskapor azonban robban (s kilövi az ágyúgolyót). Ezekben az esetekben az a közös, hogy ha az égés révén keletkezőgázok, valamint az emelkedőhőmérséklet miatti tágulás viszonylag lassú és van is helye, ahova táguljon, egyszerűen csak égés történik. A robbanásnak mindig az a lényege, hogy nagyon hirtelen történik a tágulás: vagy mert maga a reakció nagyon gyors (pl. ha előzőleg elkevertük a benzin vagy a hidrogén molekuláit a levegővel), vagy nincs elég tere a tágulásnak (bezárt térben történik az égés), s a zárt edényt az egyre növekvőnyomás egyszer csak szétveti.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek