SEGÉDANYAGOK
Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
|
SEGÉDANYAG
Izgő-mozgó kontinensek - Term.tud. jegyzet
A magmaáramlások és a Föld mágneses tere.
A mágneses pólus vándorlása, megfordulása és ennek kihatása a Föld egészére és az élővilágra.
A Föld mágneses terét két pólusú (dipólusú) erővonalakkal jellemezzük. Az erővonalak az északi mágneses pólustól a déli mágneses pólus felé tartanak. A mágneses erővonalak irányába beálló mágneses iránytű nem pontosan a földrajzi (csillagászati) É irány felé mutat, attól eltér.
A földmágnesesség oka: a mélyben lévő vastartalmú fémolvadékok csavaralakú áramlásai + belső hő + forgás. Az áramlások helye: folyékony külső magban van.
Mágneses pólus: a földmágnesesség földfelszíni döféspontja.
Mágneses deklináció (mágneses elhajlás): a mágneses É és a földrajzi (csillagászati) É közötti szögeltérés.
Mágneses inklináció (mágneses lehajlás): a mágneses erőtér nemcsak a földrajzi északi iránytól tér el, hanem a helyi – ahol vagyunk – vízszintestől is. A vízszinteshez mért lehajlás az inklináció. Vastartalmú ércek feldúsulása inklinációt okoz.
A mágneses tér erőssége és iránya folyamatosan változik az időben.
Pólusátfordulás – kb. 10 000 évente következik be.
Vulkán
A Föld belseje kijön. A vulkánkitörés éghajlat-befolyásoló (CO2, por).
A gázok koncentrációja vulkánonként rendkívül változó. A legjelentősebb vulkáni termékek: vízgőz, szén-dioxid, kén-dioxid, más gázok (kénhidrogén, hidrogén-klorid és hidrogén-fluorid), valamint hidrogén, szén-monoxid, halogének, szerves összetevők és rendkívül illékony metán-származékok.
A nagy, robbanásos kitörések során a gázok és vulkáni hamu keveréke 20-30 km magasságba, a sztratoszférába is feljuthat.
• A kén-dioxid kénsavvá alakul, amely gyorsan kondenzálódik és kénes aeroszolokká alakul át. Ezek megnövelik a Föld albedóját, ami a troposzféra lehűlését idézi elő. Ugyanakkor felszívják a Föld által kibocsátott hőt, ami által a sztratoszféra hőmérséklete megemelkedik. A múlt század számos nagyobb kitörése során megfigyelték, hogy a kitörések után a Föld átlagos hőmérséklete lecsökkent.
• A kénes aeroszolok hozzájárulnak a sztratoszféra kén- és nitrogén-tartalmú vegyületeinek átalakulásához, melyek az emberi tevékenység során kibocsátott halogénezett szénhidrogénekkel együtt klór-monoxid képződéséhez vezetnek, s ez az ózont pusztítja.
• A hidrogén-klorid és hidrogén-fluorid feloldódik az esőcseppekben és savas eső formájában a Földre jut vissza.
• A szén-dioxid hozzájárul az üvegházhatás fokozódásához, de ugyanakkor számos bio- és geokémiai folyamat számára szolgál alapanyagul (szén).
• Az atmoszférába kerülő vulkáni hamu színes naplementéket okozhat, lerakódása során rendkívül termékeny talajt hoz létre.
A Föld mélye és a hozzá képest elenyésző, almahéjnyi vastagságú kőzetkéreg.
A tudományos életben úgy tartják, hogy a Föld belső öveinek kialakulása mintegy 100 millió éves folyamat volt, mely a bolygó kialakulásakor, 4,6 milliárd évvel ezelőtt ment végbe. A kezdeti kéreg rendkívül vékony lehetett, és valószínűleg sokkal intenzívebb lemeztektonikai mozgásoknak volt kitéve, illetve a becsapódó aszteroidák pusztító erejének. A földkéreg (kéreglemez) a Föld legkülső, 10-40 km vastagságú és viszonylag könnyű kőzetek alkotta szilárd rétege. A kontinensek alatt a földkéreg kb. 30-40 km vastagságú és kisebb sűrűségű, mint az óceánok alatti földkéreg, uralkodóan szilicium-alumínium-szilikát összetételű kőzetekből áll. A felszín nagyobb részét (71 %) óceánok, kisebb részét kontinensek (29 %) alkotják.
Elsőként egy német tudós, Alfred Wegener tételezte fel 1914-ben közölt munkájában, hogy a kontinensek ma nem keletkezésük helyén találhatók, hanem jelentős időt igénylő mozgás – kontinens-vándorlás – révén vannak mai helyükön. Feltételezte azt is, hogy a sekélyebb óceánok fiatalabbak. Wegener elmélete szerint egy őskontinens, a Pangea feltöredezése révén jöttek létre a mai kontinensek elődjei, az északi félteke Laurázsia, a déli félteke Gondwana nevű földrészei, mintegy 250 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum és a mezozoikum határán. A mai kontinensek az azóta eltelt időszakban lezajlott vándorlás, ütközés ismétlődő folyamatán keresztül részben az őskontinensek széttagolódásával, részben azok egyesülésével jöttek létre.
|