bla
SEGÉDANYAGOK

Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!

 
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva  elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
 
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
info@szitakoto.com
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
SEGÉDANYAG

Időjáték - Term.tud. jegyzet

 

1) Miből van a gyertya?

 

Viasz, paraffin vagy faggyú?

- Viasz: Magasabb szénatomszámú zsírsavakból és egyértékű paraffinalkoholokból álló zsírszerű vegyület, egyfajta karbonsavészter, aminek kifelé nem érvényesül a poláris észter kötés, csak az apoláris részek. Méhviasz: a legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65 °C. Jellegzetes mézszínű és illatú, merítéssel készülő gyertyafajta. Hosszabb tárolás alatt szürke réteg képződhet rajta, de ez minőségromlást nem eredményez és egyszerűen eltávolítható.

- Paraffin: manapság a leggyakrabban használt gyertya-anyag. Könnyen megmunkálható. Olvadáspontja 54 °C. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Desztillálással választják szét a többi alkotóelemtől, és az így nyert paraffinkását további költséges eljárások során tisztítják, finomítják. Többnyire pasztilla vagy por alakban használják. Ökológiai szempontból a kőolaj származása miatt kritikus a minősítése.

- Faggyú: állati eredetű zsiradék. Fő tömegében szobahőmérsékleten szilárd, de vannak alacsonyabb olvadáspontú összetevői. Főleg sztearinsavas és palmitinsavas glicerinészterekből áll.

 

 

2) Hélioszról, a Napistenről kapta a nevét

 

A prizma a rajta keresztülhaladó fényt felbontja összetevőire. A fehér fény esetében ilyenkor a teljes szivárvány-skálát megkapjuk, hiszen a fehér fényben mindazok a színek benne vannak. Egy hasonló elven működő, de bonyolultabb műszerrel bármely világító test fényét szét lehet bontani összetevőire. S ilyenkor kiderülhet, hogy miféle színek „együttese” az, amit látunk. Ezt hívják színkép-elemzésnek.

 

Bizonyos elemekre jellemző, hogy izzó állapotban milyen színekből álló fényt bocsátanak ki. Ez annyira egyértelmű, hogy ha a tudós meglát a műszerben egy színsorozatot, máris tudja, hogy milyen elem van (és izzik) a vizsgált anyagban.

 

Egy kémikus a Napból érkező fényt vizsgálta alaposan, s azt találta, hogy ha azt színkép-elemzésnek veti alá, talál egy olyan jellegzetes színsorozatot, amely valami eddig még nem ismert elem ottlétére utal. El is nevezte ezt az „új” elemet Héliumnak – a Nap görög neve után.

 

Aztán rájöttek, hogy ez a hélium a földi légkörben is megtalálható kis mennyiségben, de a neve már megmaradt.

 

A hélium nemesgáz. A nemesgázok olyan kémiai elemek, amelyek nem (vagy legföljebb csak nagyon-nagyon nehezen és ritkán) alkotnak más elemekkel vegyületeket. A nemesgázok: hélium, neon, argon, kripton és xenon. Ezek – többek között – a világítástechnikában fontosak gyakorlati szempontból. A villanykörték s bizonyos fényreklám-csövek vannak nemesgázokkal töltve.

 

 

3) Az égő-kő

 

A borostyán szónak a magyar nyelvben két jelentése is van. Egyrészt egy kúszó növény neve (Hedera), amelyet másképp repkénynek is hívnak. (Bár botanikailag a repkény egy másik növény [Glechoma] hivatalos neve.) Másrészt így nevezzük ősi tűlevelű fák megkövesedett gyantáját, amelyet ékszerek készítéséhez használunk.

 

A két név nem közös eredetű. A növény borostyán neve szláv, az ékszer borostyán pedig német eredetű. Németül Bernstein, azaz „égő-kő”, ugyanis a „bern, brenn” szótő égést jelent (innen ered Brennberg neve is), Stein pedig követ. Az elnevezés találó, ugyanis a borostyán egyrészt valóban olyan, mint egy áttetsző kő, másrészt – minthogy végül is fenyőgyanta – jól ég.

 

Érdekes a borostyánkő görög neve is: Élektron. Ez sugárzót, fényeset jelent, s a Napisten gyakori jelzője. Vagyis a borostyánkövet a Nap kövének tartották.

 

Az „elektromosság” szó ebből a görög élektron-ból származik. A borostyánkő ugyanis azon anyagok közé tartozik, amelyek megdörzsölve magukhoz vonzzák a pici papír-darabkákat vagy ahogyan az ókorban csinálták: a szőrszálakat és a nád vékony hártyájának darabkáit. (Ilyen még az üveg és az ebonit, meg sokféle műanyag is, de ezek az ókorban még nem voltak ismeretesek.) Ezen az alapon alkották meg még az 1600-as évek elején az új-latin electricus szót, amely arra utalt, hogy vonzásokkal-taszításokkal kapcsolatos jelenség, mint amilyeneket a megdörzsölt borostyánkő produkál.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek