Szükséges eszközök: tanulónként 20 szívószál-darab, ebből 10 piros, a többi bármilyen más színű lehet. Ezeket szétszórjuk egy nagyobb teremben. Hogy az arányok megközelítőleg jók legyenek, egy 27 fős osztályban kell 2 egerészölyv, 6 mezei cickány, a többi 18 zöld sáska. Mindenki kap egy zacskót, amin a neve van és az, hogy milyen állat.

A kísérlet menete:

Kiosztjuk a feladatokat. Egy nagy réten vagyunk képzeletben. A szívószál-darabok fűszálak, amiket a sáskák előszeretettel rágnak és esznek. A táplálkozást úgy játsszuk el, hogy a sáskák sípszó után elkezdik felszedegetni a szívószálakat a zacskójukba. 20 másodperc múlva a cickányok is elkezdenek táplálkozni, az a feladatuk, hogy a sáskákat fogják meg. Akiket megfogtak, azok a zacskójukat odaadják a cickánynak, és az a saját zacskójába teszi a sáskákét. Az a sáska, akit nem fogtak meg, tovább eszegeti a „füvet”. 15 másodperc múlva elindul a két egerészölyv, és ők a cickányokat próbálják „megenni”. Az életben levő sáskák szedegetik a füvet, a cickányok próbálják elkapni a sáskákat és az egerészölyvek a cickányokat. Akit megfogott az „ellensége”, az odaadja a zacskót a másiknak, aki beteszi a sajátjába, és a megfogott leül a terem szélén, jelképezve hogy elpusztult. Az egerészölyvek indítása után 15 másodperccel véget ér a kísérlet első szakasza.

Hogy pontos legyen a kísérlet, itt még nem árultam el semmit a gyerekeknek. A mozgást és a szabályokat kellett velük megértetnem, és a próbajáték segítségével ez sikerült is. Minden gyerek csak olyan állatot fogott meg, amilyet a szerepe szerint megehetett. Utána visszaszórtuk a szívószál-darabokat és még egyszer, most már „élesben”, eljátszottuk a kísérletet. Aztán megbeszéltük az eredményt.

Eredmény az első kör után: „életben maradt” a két ölyv, a hat cickányból kettő, és hat sáska. Ezt felírtuk a táblára, mint eredményt.

A gyerekek kicsit értetlenül néztek rám, eddig nem volt „érdekes” az eredmény. Aztán megleptem őket.

– Az a baj – mondtam, hogy a sáskák már tegnap is sok füvet megrágtak, és az emberek mérget szórtak szét, amitől a sáskák meghalnak. Minden piros szívószál-darab, amit a sáskát felcsipegettek, mérgező volt.

A gyerekek szeme elkerekedett.

Megvizsgáltuk a sáskák zacskóit. Akinek a tasakjában több, mint a fele piros szívószál volt, az a sáska akkor is elpusztul, ha a cickányok nem ették meg, mert a méreg végez vele.

Ezek után a megfogott sáskák annak a cickánynak adták a szívószál-darabokat, amelyik elkapta őket. A méreg ezeknél az állatoknál is hatott. Akinek a tasakjában több, mint a fele piros szívószál volt, az a cickány akkor is elpusztult, ha az ölyvek nem ették meg, mert a méreg végez vele.

Ezek után a megfogott cickányok annak az ölyvnek adták a szívószál-darabokat, amelyik elkapta őket. A méreg ezeknél az állatoknál is hatott. Akinek a tasakjában több, mint a fele piros szívószál volt, az a ölyv elpusztult, mert a méreg végez vele.

A gyerekek izgatottan figyeltek és dolgoztak, amíg összehasonlítottuk a két eredményt.

Az első esetben nem volt méreganyag, „életben maradt” a két ölyv, a hat cickányból kettő, és hat sáska.

A második esetben volt méreganyag: az egyik ölyv elpusztult, csak egy maradt. Minden cickány elpusztult, vagy megették az egerészölyvek, vagy a méreg végzett vele, és maradt két sáska, a többit vagy megették a cickányok, vagy a méreg végzett vele.
- Tehát maradt egy ölyv és két sáska. – mondtam a gyerekeknek, mire az egyik éles eszű kislány felkiáltott:

- A megmaradt egerészölyv is el fog pusztulni, mert nincs, amit egyen (nincs cickány), a sáskák pedig túlszaporodnak, és mindent megrágnak, mert nem marad természetes ellenségük!