Tanítás ideje:XI. 19.
Tanítás helye: Szent András Általános
Osztály: 3. b
Tananyag: kenyérsütés

Képzési feladat: Képlékeny anyagok és feldolgozásuk. „Mindennapi kenyerünk” előállítása.
Nevelési cél: Legfontosabb táplálékunk értékének tudatosítása.
Szemléltetés: Az alkotórészek( liszt,só, cukor, élesztő,olaj,víz; kovász; kész tészta; kovásztalan és kovászos kenyér)
Koncentráció: Környezetismeret, Magyar nyelv és irodalom, Technika és életvitel
Szervezési feladatok: Kovász készítése, eszközök, védőruhák, sütők előkészítése, egy cipó kisütése bemutatásra, szólások gyűjtése, nyomtatása, mondókák gyűjtése hanglemezen, írott formában.
Anyagok és technikák: liszt,cukor,élesztő,só, olaj,víz, magvak
Erjesztés, gyúrás, kelesztés,sütés.
Motíváció: Mi is képesek vagyunk asztalunkra tenni kenyerünket.

I. Bevezető rész:
Rövid beszélgetés a táplálkozásról.
Miért esznek az emberek kenyeret?
Tudjuk – e, hogyan kerül az asztalra a kenyér, péksütemény?
Próbáljuk gondolatban végigjárni a búzaszemtől a cipóig a gabona útját!
(Kifejezések, nevek, tevékenységek gyűjtése. Pl.: kaszás, marokszedő, kereszt, kéve, kalász, cséplés, aratás,malom, őrlés, etetés)
Meghallgatjuk Vitai Ildikó feldolgozásában, hogy „Miből lesz a kalácska”.

Az Apáczai tankönyvkiadó 3. osztályos olvasókönyvéből Egy búzaszem történetét választottuk erre az óránkra.

Megbeszéljük a gyerekekkel, milyen nagy és fontos feladata van a kenyérféléknek az emberiség életében. Miért ez a legalapvetőbb táplálék szerte a nagyvilágon?

II. Célkitűzés: A mai óránkon a kenyér készítésével fogunk foglalkozni. Megtapasztaljuk a különbséget két kezünkkel őseink kovásztalan kenyere és a mi asztalunkra kerülő kelesztett tésztából készült étel között.

III. Feladataink: Tegyünk különbséget az ősi kézi őrlés és a sokféle gépesített gabona feldolgozás között. (felolvasás, képek)
Hogyan süthették a gabonapépet lepénnyé a régi korok emberei?
Nézzétek meg az egy éjszaka érlelődő kovászt! Szagoljatok bele az edénybe!
Lássunk neki meggyúrni a kenyértésztánkat! Rakjuk össze a hozzávalókat!
( A teknőcske végigjár kézről kézre, mindenki gyúr rajta egy keveset)
Eltesszük kelni a tésztánkat.
Amíg megkel, gyúrjuk meg a kovásztalan tésztát is! Serpenyőt használunk a forró kő helyett. Kisütjük a lapos lepénykéket.
Közben egy kis ritmust adhatunk a munkának egy régi mondókánkkal:

Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök,
Neked egy kis cipót sütök,
Megzsírozom, megvajazom,
Mégis, mégis neked adom.

Egy-két szólást hoztam nektek . Az asztalotokra készítettem. Aki épp ráér, mert már kisütötte a kenyerét, olvassa el és próbálja a mai nyelvre lefordítani a jelentését!
-Olyan, mint egy falat kenyér
-Kenyéradó gazda
-Kenyeres pajtásom
-A maga kenyerén él
-Más kenyerét eszi
-Megette a kenyere javát

Közben megkelt a tésztánk.
Lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk, két részre osztjuk, megolajozott tepsire helyezzük, hogy elillanhassanak a keletkező gázok, szépen bevagdossuk a tetejüket. Még egyszer 45 percet hagyjuk növekedni.

Amíg megkel a cipó és sütőbe tehetjük, takarítsunk el magunk után, mosogassunk, seperjünk és a várakozás ideje alatt olvassuk el a Szitakötő őszi számából „A kásától a kenyérig” címet viselő írást. Mivel már sok mindent átgondoltunk, összegyűjtöttünk magunk is, szeretném, ha arra koncentrálnátok, mi a sikér szó jelentése, miért fontos adat a sikértartalom feltűntetése a gabonaféléknél.

Közben egy kicsit varázsolhatunk is:

„Parazsad süssön kemence,
Cipót pirosra kerekre,
Lángost laposra, veresre,
Jól süss kedves kemence.”

IV. Értékelés: 45 perc elteltével 210 C fokos sütőbe helyezzük a tésztáinkat és újabb 45 percig sütjük.
Kenyeres kosárkába halmozzuk a cipót, zsemléket, kovásztalan kenyeret. Megtapasztaltuk a kenyérkészítés örömét, nem csupán dolgos két kezünkkel, de orrunkkal és ízleléssel is. Rendet teremtettünk és egy kis kóstolóval kedveskedtünk azoknak is akik csa kívülről élvezték eddig a gomolygó illatfelhőt.
V. Mindenki jó munkát végzett, sokat tanult és sokat tapasztalt.
Az eredmény a dicsérő szó mellett a finom illatos cipócska, amit ajándékba az otthoniaknak viszünk.