Ügyelő

A színpadi előadás technikai lebonyolítását végző színházi alkalmazott, aki a próbafolyamat kezdetétől részt vesz a színpadi mű létrehozásában. Ügyelőpéldányában feltünteti a színrelépések/távozások, a díszletváltozások, a hang- és fényeffektusok, a függönymozgatás időpontját és sorrendjét, s a példány alapján az (általában a színpad oldalán elhelyezkedő) technikai pultjáról (ügyelőfülkéből) vezeti és irányítja az előadást. Állandó összeköttetésben áll a színház összes technikai helyiségével és az öltözőkkel; ma már gyakran programozható elektronikus vezérlés segíti munkáját.

Díszlettervezés, díszlettervező

A reneszánsz óta előadott színjátékok sokszor igényelnek utalást egy meghatározott helyszínre, vagy éppen hiteles, történelmi hitelű térbeli ábrázolás igényével lépnek fel. A díszlettervezés ezt a sajátos művészi ábrázolást teremti meg. Rendkívül változatos képzőművészeti és technikai eszközökkel számolhat: perspektivikusan festett, kétdimenziós kulisszákkal és hátterekkel, háromdimenziós plasztikus megoldásokkal, mechanikus színpadtér-változtatásokkal, vetítésekkel, különböző fejlettségű világítástechnikákkal. A jelenkor erősen technicizált, komputerizált, dinamikus produkcióinál feladatkörét a látványtervezés veheti át. A díszlettervezés során több szempontot lehet figyelembe venni: a mű keletkezésének korát, az előadás helyét és időpontját, az adott színpad/játéktér adottságait, a megkívánt képzőművészeti stílust.

Dramaturg

1. a színház irodalmi szakértője és tanácsadója. Feladatai közé tartozik a bemutatandó színjátékszövegek lektorálása, véleményezése, átdolgozása (epikus művek dramatizálása), ill. a szerzővel való együttműködés a végső színpadi változat kialakításában a színpadi szempontok érvényesítésével. Közreműködik a színház műsorpolitikájának, műsortervének kidolgozásában is; 2. idegen nyelveken és régi értelmében a dramaturg szó jelentése drámaíró.

Jelmeztervezés, jelmeztervező

A jelmeztervek elkészítésének folyamata. A jelmeztervező a darab és az egyes szerepek alapos ismeretében minden szereplő minden öltözékét jelmeztervben ábrázolja. Figyelembe kell venni a mű stílusát, korszakát, annak éppen adott felfogását, a rendezői elképzeléseket, a szerepeket alakító művészek alkatát, néha egyéni kívánságait is. A színpadkép tervezőjével egyeztetni kell az egyes öltözékek környezetének színvilágát, a felhasználni kívánt főbb világítási effektusokat. A folyamathoz hozzátartozik a műhelyekben történő kivitelezés ellenőrzése, a ruhapróbák, az öltözéses próbák irányítása is.

Maszkmester

színházi alkalmazott, kozmetikus v. fodrász, aki a színészek bonyolultabb maszkjának elkészítését segíti.

Rendező

A színházi előadás művészi megtervezője, betanítója, a színjáték egységének létrehozója. A hivatásos színészet kezdeti időszakában nagy tapasztalatú v. a társadalomban vezető szerepet betöltő színészek látták el a funkciót, amely kezdetben kb. a mai ügyelői feladatkörnek felelt meg. A rendező munkája a 19. században, a színházi munkamegosztás folyamatában vált önálló és mindinkább meghatározó jelentőségű művészi feladattá.

Súgó

A színtársulatok állandó alkalmazottja, aki az előadás szöveg- és játékbiztonságát szolgálja. A 18. sz. óta a súgólyukban ül, a súgópéldányból követi az előadást, és a színész memóriáját segítve „felad”, azaz előmond minden fontosabb szót a szereplőknek. Feladatának elvégzéséhez részt vesz a próbafolyamatban is. Szerepe a vándorszínészet idején nagyobb volt a mainál. A kevés próbával játszott produkciókban teljes szöveget kellett súgnia.

Világosító

Műszaki alkalmazott, aki a színielőadás során alkalmazott fényhatások eszközeit előkészíti, megfelelően beállítja. A színpadképben megjelenő világítótesteket is elhelyezi és kezeli. A világosító kezeli az ún. kísérőgépet (fejgép). A fővilágosító határozza meg az előadás során alkalmazandó hatásvilágítási módokat, és irányítja a világosítók tevékenységét. A fényszabályozó berendezés szerelése is világosítói feladat.

Függöny

A színpadnyílás zárására szolgáló kárpit. Az előfüggönynek, mely a nézőtér és a színpad elválasztására szolgál, a mozgatás jellegétől függően több változata ismert. A zsinórpadlással rendelkező színpadokon nálunk a bayreuthi függöny a legelterjedtebb, de gyakori a vízszintesen mozgó, osztott görög függöny is. A függőlegesen felhúzható, raffolt felhőfüggönyt inkább operetthez, revühöz használnak. Kis színpadokon, pódiumokon gyakran alkalmazzák a kifeszített sodronykötélen kézzel elhúzható „Brecht-függönyt”. A színpadkép részeként alkalmazott kárpit a háttérfüggöny és a tüllszerű anyagból készülő, a megvilágítás változtatásával különleges hatású fátyolfüggöny.

Nézőtér

A színházépületnek a közönség elhelyezésére szolgáló része. A publikum az előadás folyamán a színpaddal – játéktérrel – szemben általában félkörívben álló helyeken, üléseken (ill. állóhelyen) foglal helyet úgy, hogy a játék helyszínét minden néző jól láthassa. A különböző helyosztályok megjelenése a reneszánsz korra tehető, amikor az állóhelyek fölé épített zárt páholy szolgált a főrangú közönség elhelyezésére. A teljes hierarchikus tagolású nézőtér a dobozszínpadhoz csatlakozva a 17–18. századra alakult ki, amikor a földszint három helyosztálya (zsöllye, zártszék, állóhely), a nézőtér teljes ívén végigfutó (többszintes) páholysorok vagy erkélyek, valamint a legolcsóbb emeleti helyek a társadalmi tagolódást az addig demokratikus színházi nézőtérre is behozták.

Zenekari árok

A színpad és a nézőtér között elhelyezkedő, a zenekar elhelyezésére szolgáló helyiség. Kb. egyharmada az előszínpad alá nyúlik. Itt a kívánatos belmagasság min. 2,1 m. A színpadtechnika fejlődése lehetővé teszi a zenekari árokban olyan emelőpódiumok alkalmazását, amelyek a padozatot egyben vagy több részletben a színpadszintig fel tudják emelni.

Vasfüggöny

A nézőteret a színpadtól elválasztó fémszerkezet, melyre elsősorban tűzbiztonsági okokból van szükség. – Mo-on először az Operaházban alkalmazták, 1884-ben.