Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!
SEGÉDANYAG
Hajrá, digitális bennszülöttek! - term.tud. jegyzet
A Napból a Földre érkező energia hasznosítása sokféleképpen történik és történhet. Közvetve a fosszilis energiahordozók is napenergiát „hordoznak”, hiszen azt az energiát őrzik, amelyet az év-százmilliókkal ezelőtt élt növények a fotoszintézis során megkötöttek. És ugyanígy a szélenergia és a folyók vízi energiája is végső soron a napenergiára vezethető vissza, hiszen a napsugárzás okozta hőmérséklet-különbség adja a szél energiáját, s a folyókban lezúduló vizet is a Nap „emelte” fel a párolgás folyamatában. A napenergia közvetlenebb felhasználása a napelem és a napkollektor. Az előbbiben a napfény hatására feszültség-különbség képződik, amely elektromos áramként hasznosítható. Az utóbbi a napsugárzás melegítő hatását gyűjti össze és koncentrálja valamely anyag fölmelegítésével. A fölmelegített anyag legegyszerűbb esetben közönséges víz, amelyet rögtön pl. mosakodásra használhatunk. Máshol a tükrökkel összegyűjtött naphő pl. folyékony fémet hevít magas hőmérsékletre. A fotoszintézis biztosítja a földi élet energetikai alapját. Néhány kivételtől eltekintve az egész élővilág arra az energiabázisra épül, amelyet a zöld növények gyűjtenek be a fotoszintézis folyamán. Az energia-befogás kémiai lényege a fotolízis, azaz a víz hidrogénre és oxigénre bontása. A folyamat katalizátora a klorofill. Ha kifejlesztenénk a klorofillt helyettesítő katalizátort, s ezzel ipari méretekben is megvalósítanánk a fotolízist, a napenergiát hidrogén formájában őrizhetnénk. Energiatermeléskor ezt a hidrogént elégetnénk, s visszakapnánk a kiindulási vizet. |