„ Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”

     Mahatma Gandhi

Hans Christian Andersen: A TEÁSKANNA  

A mese megbeszélése, értelmezése a teáskanna lelki, szellemi átváltozása szempontjából, illetve illusztrációja

Csoport, korosztály: alsó tagozatos napközis csoport

A foglalkozás fajtája: irodalmi és képzőművészeti foglalkozás

A foglalkozás tartalma: meseillusztráció, teakészítés

Kapcsolódása a Szitakötő folyóirat 2013/1 tavaszi számához:

Mindennapi átváltozások 22-23. oldal

Alakváltás 49. oldal

A foglalkozás célja, feladatai: a mese türelmes meghallgatása, fejlesztés a mese megbeszélésével különös tekintettel a lelki, szellemi átváltozás lehetőségeire, emlékezet fejlesztés a mese rajzos élménybeszámolójával stb.

A foglalkozást megelőző szervezési feladatok:

 rajzeszközök (színes ceruzák, rajzlap), meséskönyv, teáskanna, víz, csészék, teafű, méz, citrom, ecet,  dekoráció  előkészítése

A foglalkozás menete:

1. Előkészítés, motiváció

Ki mennyire szereti a meséket, kinek melyik a kedvenc meséje?.

Ki ismeri Hans Ch. Andersen meséit? Mesecímek említése. Mai mesénk, amit hoztam nektek stb. Időtartam: 5-7 perc

1. A foglalkozás folyamata

Meseolvasás: H. Ch. Andersen: A teáskanna

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csőre és széles füle volt, méghozzá elöl a csőre és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, ha csak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? A csészék, a tejszínes kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.

- Ismerem őket! - sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teás asztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.

Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette; de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.

Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.

- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - sóhajtotta a teáskanna, amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult. Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a kínai levelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet. A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, eleven szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője. Néztem, nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony, megérdemli a dicséretet a szépséges virág!

Egy nap aztán azt mondta valaki: "Jobb cserepet érdemelne!"

Akkor kettétörtek, ami nagyon fájt, de a virág sokkal szebb cserépbe került, s ez megvigasztalt. Most itt heverek a szemétdombon, törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.

A mese megbeszélése: a történet újbóli felelevenítése.

Milyen volt a teáskannám kezdetben és milyen lett? A belső tulajdonságok megbeszélése. Először, rátarti, büszke volt a teáskanna, főleg a fülére illetve csőrére volt büszke. Egy teáskanna bemutatása, és elhelyezése az osztályban. Még az illusztráció előtt. A formák, mintázat megfigyelése.

Milyen lett a teáskanna a leesés után? Külső és belső átváltozásai. Letörik a füle, orra, viszont hasznosabbá válik az élete, mert egy virágcseréppé változik egy szegény asszonynál, aki egy virághagymát helyez bele, így élet sarjad benne és egy gyönyörű virágnak ad lehetőséget az életre. Boldog lett a teáskanna, erősebbé vált. Hiszen boldog az, aki másnak tudja áldozni az életét.

Kedves gyerekek itt az idő, hogy rajzban elevenítsétek fel a mesét, választhattok egy kedvenc részletet a meséből, amit a rajzlapra lerajzoltatok. A teáskanna elrejtése, hogy mindenki a saját fantáziája, illetve emlékezete alapján rajzoljon.

Időtartam: 30 perc

1. Értékelés

A rajzok bemutatása, kiértékelése. A hozzászólók megdicsérése, illetve a legszebb rajzok elhelyezése a faliújságon. Időtartam: 5-7 perc.