A Göncölszekér csillagai közül melyik kettős.

A Göncöl rúdjának középső csillaga kettős. Mizar és Alkor a nevük. De ez nem igazi kettős! A Mizar önmagában hármas csillag, ami azt jelenti, hogy három csillag kering egy tömegközéppont körül. Azonban a tőlünk való távolságukhoz képest (ez kb. 80 fényév) olyan közel látszanak egymáshoz, hogy csak a távcsőben nézve derül ki: nem egy csillagról van szó. Az Alkor – amely a Mizar „fölött” látható; ezt nevezi a magyar néphit kisbéresnek – csak „optikai kettőst” alkot a Mizarral, ami azt jelenti, hogy nem egymás körül keringenek, ami lehetetlen is volna, hiszen 8 fényév a távolság közöttük. Csak innen nézve látszódnak egymáshoz közelinek.

Fájdalommal, viszkető, égető érzéssel jelzi a veszélyt.

A fájdalmat az egyik legkellemetlenebb érzésnek tartjuk; sokféle technikát és orvosi-egészségügyi eszközt bevetünk annak érdekében, hogy ne legyen – vagy legalábbis enyhüljön – a fájdalom. Nem csoda, hiszen a fájdalom leköti a figyelmünket, gátolja a szellemi és fizikai munkavégzést is, rontja a kedvünket stb. A nagyon nagy fájdalomba bele is lehet halni.

A fájdalom az esetek döntő többségében mégis fontos és hasznos, mert jelzi, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben. Ha nem fájna a seb, nem kímélnénk a környékét, s ezzel lassítanánk a seb gyógyulását. Ha nem fájna a túlerőltetett ízület, nem fékeznénk a mozgását, s ezzel akár jóvátehetetlen károsodást okoznánk. A fájdalom tehát rossz is, jó is egyszerre.

Glaukóma: felszaporodik a csarnokvíz.

A csarnokvíznek két része van: az elülső a szaruhártya és a szivárványhártya között, s a hátsó a szivárványhártya és a szemlencse között. A pupillán keresztül ez a kettő állandóan keveredik.

A szemlencsének változik a dioptriája.

A szemlencse olyasmi, mint egy lupe, vagyis közönséges nagyító. Valóban lencse alakja van, vagyis mindkét oldala domború. Az ilyen lencsét gyűjtőlencsének mondjuk, mert a tengelyével párhuzamosan érkező fénysugarakat egy pontba, a fókuszpontba gyűjti. A fókuszpontnak a lencse közepétől mért távolsága a fókusztávolság. A méterben megadott fókusztávolság reciprokát nevezzük dioptriának. Ha tehát egy lencse fókusztávolsága 0,5 m, a dioptriája 1/0,5 = 2. Ha a lencse oldalai domborúbbak, akkor erősebben gyűjt (nagyobb mértékű a fénytörés), tehát a fókuszpont közelebb lesz. Tegyük föl: 33 cm-re csökken a fókusztávolság. Ez méterben 1/3m, amelynek a reciproka, vagyis a dioptria 3.

Vannak ún. szórólencsék is, amelyeknek az oldalai homorúak. Ezek a tengelyükkel párhuzamosan érkező fénysugarakat nem összegyűjtik, hanem szétszórják. A lencséből kilépő fénysugarak iránya olyan, mintha a lencse másik oldalán egy pontból indultak volna. Ezt a képzeletbeli kiindulópontot is fókuszpontnak, s a lencsétől való távolságát fókusztávolságnak mondjuk. Ennek ugyanúgy kiszámítható a dioptriája, de megkülönböztetésül ezt negatív dioptriának mondjuk.

[Kép: Fókuszpont.png – fölső fele]

A fényérzékeny idegsejtek érzékelik a beérkező fény energiáját.

Ennek az érzékelésnek kémiai változás az alapja. A retinában van egy vegyület, a „retinal”, amely nagyon közeli rokona az A-vitaminnak, hiszen abból képződik a szemünkben. Ha ez a molekula fényt kap (azaz elnyel egy fotont), megváltozik a molekula alakja (V-alakba hajtott cisz-formából kiegyenesedik transz-formába. Ez az alakváltozás a látás alapja. Ugyanis a kapott transz-forma megváltoztatja egy fehérje molekula (az opszin) aktivitását, az egy másikét, s végül egy idegrost ingerületbe kerül. Sötétben aztán visszaáll az eredeti helyzet, ezért a retinal ismét „vevő” lesz a beérkező fényre.