Állatidomítás

Sok cirkusz vonzza a látogatókat látványos állat-mutatványokkal. Más cirkuszok azonban elvből nem tartanak állatot, mert ezek a produkciók elkerülhetetlenül az állatok természetellenes viselkedését igénylik. Az állatvédők is ellenzik az állat-számokat.

Minden állat-mutatvány valamiféle feltételes reflex kialakításán alapszik. Az idomár addig ismételtet az állattal egy mozdulatsort, amíg nem rögzül. De hogy az állat olyan mozdulatsort végezzen, amely nem természetes viselkedésformája, valamiféle külső motiválás szükséges. Ez lehet jutalom vagy büntetés. A cirkuszi állatok valamilyen jutalomért (pl. étel), vagy valamilyen kellemetlenség (leginkább fájdalom) elkerülése érdekében tanulják meg a produkciót. Ma már – többek között az állatvédők kitartó küzdelme miatt – az idomárok sokkal ritkábban alkalmaznak kényszerítést, de még most sem szokatlan.

A veszélyes ragadozókkal, pl. oroszlánokkal dolgozó mutatványokban egy másik biológiai törvényszerűség is szerepet kap: az ún. alfa-hím szerep, a csapat vezérének szerepe. Ha egy oroszlán kölyök korában, gyengébb fizikuma miatt elfogadta (pontosabban „tudomásul vette”), hogy az idomár a csapat vezére, és ajánlatos neki engedelmeskedni, s ha ezt a helyzetet a csapatvezér szerepét határozottan játszó idomár kis büntetésekkel rendszeresen megerősíti, a csoportosan élő állatok etológiai törvényszerűségeinek megfelelően  az oroszlán még felnőtt korában is elfogadja az idomár „felsőbbrendűségét”, bár fizikai erejét tekintve már felülmúlja őt. Ha a cirkuszi oroszlán mégis megtámadja a „gazdáját” (s ilyen bizony nem egyszer előfordult már), az idomárnak valamiért nem sikerült megtartania az alfa-hím szerepet, így a második vonalba sorolt állatból kitörhetett a ragadozó ösztön.