Álom, édes álom

Nem tudjuk, miért van szüksége az idegrendszernek alvásra, mitől függ, hogy mit álmodunk, s mi az álmok biológiai szerepe, de azt igen, hogy mindenki álmodik, még ha nem is emlékszik az álmaira.

Az alvásnak viszonylag szabályos ritmusa van: mélyebb és felszínesebb szakaszok váltják egymást. Egy éjszaka – pl. 7 óra alvás alatt – nagyjából óránként következnek a szakaszok. Ilyenkor felszínesebb az alvás. Külső jele is van, hogy álmodunk: gyors szemmozgások látszanak a csukott szemen. Az angol kifejezés (Rapid Eye Movement = 'gyors szem-mozgás') rövidítésével ezeket a szakaszokat REM-fázisnak nevezik.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy csak azokra az álmainkra emlékszünk utólag, amelyeket közvetlenül a fölébredést megelőző REM-fázisban láttunk. Ha tehát valakit éppen egy REM-fázisban ébreszt fel az óra, nagy valószínűséggel emlékezni fog a legutolsó álomképre. De ilyenkor még nagyon gyengén működnek a memória-mechanizmusaink, ezért az is lehetséges, hogy pillanatokon belül elfelejtjük, mit is álmodtunk, és már csak arra emlékszünk, hogy az előbb még emlékeztünk valamire.