„Enkefalizációs hányados”: Az egész állatvilágra jellemző, hogy a fejlődés folyamán nő az idegrendszernek az egész testhez mért aránya. Az állatvilág egyik ágának (ősszájúak) a rovarok

képezik a csúcspontját. A másik ágon (újszájúak) a gerincesek a legfejlettebbek. Az agy fejlettségének egyik jellemző (de nem abszolút meghatározó) adata a testsúlyhoz viszonyított arány. A gerincesek törzsén belül nagyon szépen látszik a fejlettség és az agy/test arány korrelációja. Az agy-test arány a különböző gerincesek esetében az alábbi:

            „A palackorrú delfin agyának felülete”: Az agy működési fejlettségét sok tényező együtt határozza meg. Ezek közül az egyik az agy nagysága. Az emberré válás és agytérfogat növekedése közötti összefüggés kétségtelen. Ugyanakkor nem az egyetlen tényező a nagyság. Például L. Tolsztojnak közel 2000 cm³-es agya volt, A. France-nak pedig csak 1200 cm³ körüli. És mindketten okos emberek voltak. Az agyfelszín barázdáltsága is fontos kérdés, mert az idegsejtek a felületen (az agykéregben) vannak, tehát az erősebb barázdáltság több agysejtet jelent. A legfontosabb talán, hogy a sok idegsejt milyen kapcsolat-rendszerben van egymással, milyen hálózatot alkotnak. Ezért a felület sem meghatározó önmagában.