bla
SEGÉDANYAGOK

Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!

 
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva  elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
 
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
[email protected]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
SEGÉDANYAG

Ismerd meg magad - term.tud. jegyzet

Szívátültetés esetében csakis halott lehet a donor. Az első szívátültetést Ch. Barnard végezte a 1967-ben Fokvárosban (Dél-Afrikai Köztársaság). Ez nemcsak azért volt szenzáció, mert hihetetlen technikai bravúr volt az izmok, idegek, erek pontos összeillesztése és összevarrása, hanem mert a szív szimbolikus jelentőségű. A donor nem sokkal a műtét előtt súlyos autóbalesetben hunyt el, s nem látszott remény az életben tartására. Aki kapta az új szívet, a műtét után még 18 napig élt (végig kórházban), s tüdőgyulladásban halt meg. Ahhoz, hogy az idegenből származó szívet a szervezet ne lökje ki magából (ami persze nem szó szerint értendő, hanem úgy, hogy lassan szétválnak az összevarrt részek), olyan erősen bénítani kellett a beteg immunrendszerét, hogy nem tudott ellenállni a tüdőgyulladást okozó baktériumoknak.

            Azóta már hazánkban is végeztek nagyjából félszáz szívátültetést. Az elsőt 1992-ben, s vannak több mint 10 éve új szívvel élő embertársaink. Maga a műtét a mai technikai színvonalon már nem számít szenzációnak; a lehetséges donorok alacsony száma miatt mégsem gyakori. Éppen ezért a figyelem ma egyre inkább a beteg szív másféle helyettesítési lehetőségei felé fordul. Az utóbbi években már hazánkban is ültettek be betegek (elsősorban gyerekek) mellkasába műszívet; elemmel (vagy más energiaforrással) működő kis gépecskét. Ez többnyire csak a több évig is tartó várakozás átvészelésére szolgál, de egyre inkább kidolgoznak olyan masinákat, amelyek akár végleges pótlásra is alkalmasak. Különösen érdekesek azok a mai kezdeményezések, amelyek már attól is eltérnek, hogy a szívnektehát a műszívnek is – dobognia kell. Olyan szerkentyűket fejlesztettek ki, amelyek nem szakaszosan, hanem folyamatosan továbbítják a vért. Az élő szív erre alkalmatlan, a szívizomnak két összehúzódás között kicsit pihennie is kell; a gép azonban folyamatos működésre is tervezhető.

            Az immunrendszer feladata a szervezetbe bekerült idegen anyagok felismerése, s az ellenük való védekezés beindítása. Ez az „idegen anyag” a szervátültetések esetében lehet a beültetett szerv is, de átlagos körülmények között az esetek döntő többségében valamely baktérium (ill. vírus) vagy annak méreganyaga (toxinja). Azok a fehérvérsejtek, amelyek az immunrendszerhez tartoznak, vagy egyszerűen „megeszik” (szaknyelven: bekebelezik) a behatoló baktériumot, vagy olyan ellenanyagot termelnek, amely hatástalanítja a kórokozót vagy annak toxinját. Az ellenanyag-termelés képessége védettséget (szaknyelven: immunitást) biztosít az adott élőlénynek az adott kórokozóval szemben.

Az immunitás fajtái: Aktív, ha a megfelelő fehérvérsejtek maguk termelik az ellenanyagot. Passzív, ha a fertőzött egyedbe egy másik élőlény vérsejtjei által termelt, kész ellenanyagot juttatunk be. Az aktív immunitás lehet természetes, de lehet mesterséges is, ha szándékosan „ingereljük” a szervezetet ellenanyag-termelésre. Igazi betegséget persze nyilván nem okozunk szándékosan, ezért a mesterséges immunizálás elölt vagy legyengített kórokozóval történik (amely betegséget már nem képes okozni, de azért az ellenanyag-termelést megindítja).

            A passzív immunitás csak napokig-hetekig tart, ugyanis a beadott ellenanyag idővel elbomlik. Az aktív immunitás múlékony, ha az adott fehérvérsejtek „elfelejtik” ennek az ellenanyagnak a termelését, de bizonyos kórokozók elleni védettség egész életre szól. Ez utóbbi típusba tartoznak a gyerekbetegségek (kanyaró, bárányhimlő, szamárköhögés stb.), amelyek éppen emiatt felnőttek esetében már csak ritkán fordulnak elő. Az is lehetséges, hogy valaki egy ilyen kórokozótól gyerekkorában olyan enyhe fertőzést kapott, hogy beteg nem lett, de a fehérvérsejtjei mégis megtanulták (s őrzik is) a megfelelő ellenanyag-termelés képességét. Az illető tehát nem is tud arról, hogy valaha lett volna pl. bárányhimlős, mégis egész életére védett a betegség ellen.

Összefoglalva az immunitás fajtáit:

 

Aktív

Passzív

Természetes

Fertőzéssel bejutott kórokozó hatására

 

Mesterséges

Elölt vagy gyengített kórokozó bejuttatása védőoltással

Kész ellenanyag bejuttatása védőoltással

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek